Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bathó Edit: A jász viselet újjászületése

6. kép. Felvonulás a jász világtalálkozón. Jánoshida, 2005. Népi varróműhelyek a Jászságban A jász viselet újkori megvarratásának egyik fontos alapfeltétele volt, hogy hozzáértő varrónők készítsék. A viselet feltámasztásának igényével szinte egyide­jűleg jelentek azok a varróasszonyok is, akik hajlandóságot mutattak arra, hogy a múzeumokban és helytörténeti gyűjteményekben őrzött régi ruhadarabokat tanul­mányozzák és sajátos szabás-, varrás- és díszítő technikáját elsajátítsák. Ehhez kezdettől fogva a legnagyobb segítséget a Jász Múzeum adta. Az első lépéseket e téren Boldizsár Dezsőné, (Budapest), Horti Istvánné és Pénzes Tivadarné (Jász­berény) tették meg, de azóta már egyre többen foglalkoznak a jász viselet varrá­sával: JNSZ Megyei Ipari, Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola tanárai: Gazsi Andrásné és Nyitrai Béláné (Jászapáti), Demeter­né Czakó Zsuzsa (Jászberény). Tajti Erzsébet 2000 májusában alapította meg Jászapátin a Rokolya Varrómű­helyt, s ezzel voltaképpen megszületett a jász ruhák készítésének első önálló in­tézménye. A műhely tagjai (Borbásné Budai Valéria, Nagy Erzsébet, Donkóné Birkás Tünde, Utassy Gáborné, Tajti Ferencné) komoly szakismerettel rendelke­ző varrónők, akik vezetőjükkel együtt szívügyüknek tekintik, hogy minél alapo­116

Next

/
Oldalképek
Tartalom