Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bathó Edit: A jász viselet újjászületése

sabban megismerjék a XIX. századi jász viselet sajátosságait és varrásának fortélyait. Az általuk készített míves ruhák rendszeresen szerepelnek különböző országos versenyeken, kiállításokon (Budapest, Szekszárd), de az elszármazott jászok révén eljutnak a világ számos országába is (Franciaország, Svájc, Japán, USA, Áland-szigete stb.) A viselet felújítás nehézségei A jász viselet felelevenítésénél számos problémával kellett megküzdeni. A legnagyobb gondot, különösen a próbálkozás kezdetén, a megfelelő ruhaanyagok hiánya jelentette. A kereskedelmi forgalomban ma már nem kaphatók azok a kelmék, amelyből egykor a viseletet varrták (bulyavászon, tabit, csemelet, kamuka, atlasz, karasia, rása, mazolány, paja stb.), ezért meg kellett találni azokat az anyagfajtákat, amelyek megközelítően hasonlítanak a régiekhez (damaszt, brokát, selyem, taft, bársony). Az 1970-es és 1980-as években azonban e téren nagyon csekély volt a választék. A különböző, rendkívül élénk színű paplanbrokáton túl, alig lehetett jó tartású és megfelelő színű selymet kapni. Az 1990-es évek elejétől azonban már sokkal gazdagabb árukészlettel számolhattunk. Megjelentek az apró virágmintás kartonok, flokonok, puha len- és gyapjúszövetek, szövött virágmintás, hímzett rózsás taftok, hernyóselymek, mintás brokátok és pamutbársonyok. Hasonló problémát okoztak a díszítő szalagok is, amelyek ma már szintén nem kaphatók, ezért ebben az esetben is meg kellett találni a megfelelő helyettesítő arany és ezüst sujtásokat, csipkéket, zsinórokat. Legnagyobb örömünkre azonban napjainkban már egyre több nagykereskedés és textil üzlet szerez be és forgalmaz a jász viselethez szükséges díszítő matériákat. A ruhaanyagok színe ugyancsak egyik fontos kérdése volt a rekonstrukciónak. A jász viseletben egykor nem használtak rikító, neon színeket. A női viganók, pruszlikok, ujjas lajbik, nyárikák, nyakbavalókendők zöme egyszínű kék vagy kék alapon apró mintás volt. E színeken túl főként a zöld, a bordó, a dohány (tubák), violaszínű, padlizsán és lila (szederjes) színeket kedvelték, de nem túl harsogó árnyalatban.

12 Jelenkorunk textíliái azonban inkább az élénk árnyalatoknak kedveztek. Szerencsére már ebben a dologban is jelentős változás tapasztalható. Komoly problémát jelentett a jász öltözet jelenkori viselésének módja is. Először is meg kellett értetni az asszonyokkal, hogy ma is mindenki csak életkorának megfelelő színű ruhát ölthet magára. Megváltozott kultúránkban és életszemléletünkben ez a dolog nem ment minden zökkenő nélkül. Az idősebb korú (60-70-80 éves) asszonyok is előszeretettel varrattak maguknak halványkék, ró12 BATHÓ Edit 2004. 65. 117