Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)
Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán
1.) A község DK-i oldalán, attól mintegy 50 méternyi távolságban, a mátrai vasúttól 2 km-re fekvő bánya gróf Károlyi Mihály debrői uradalmához tartozott. A tájékoztatás szerint 1884-ben nyitották meg, a felmérés idején Tóth János bérelte. A kifejtett sziklák több köbméter nagyságúak is lehettek, az évi termelést 800-1000 köbméter körül mozgott. A kő minőségét így jellemzi Schafarzik: „Ezen kőzet igen jól faragható, minélfogva különböző építészeti czélokra használható. Faragnak azonban belőle kereszteket, szobrokat és sírköveket is. " 2.) Hasonló követ bányásztak a község DNy-i oldalán, az 1893-ban nyitott kőbányából is, ami szintén gróf Károlyi Mihály tulajdona volt. Évente kb. 2-300 köbméter építőanyagot szolgáltatott. 3.) A harmadik kőbánya községi tulajdonban volt, a falu ÉK-i végén, az egri országút mellett, 1892-ben nyitották meg. Ennek a bányának az évi termelése 250 köbméter körül mozgott, építési, valamint útjavítási célokra használták. 7 Schafarzik művében a bányák megnyitását későbbre datálják, mint ahogy az ezt megelőző források tanúsítják. Ennek oka, hogy a bányák hivatalos engedélyeztetése csak 1884-től, az ipartörvény megalkotásától kezdve kötelező. (1884. évi XVII. Te. 30. §) Ezt megelőzően az állami szervek nem felügyelték a bányaművelés munkavédelmi körülményeit. A Borovszky féle vármegye-monográfia Sirok leírásában kiemeli a kőből élő iparosokat, és munkájuk alapanyagát, a homokkövet: „A község határában kőbánya van, s a lakosság kőfejtéssel és durvább kőfaragó munkával foglalkozik. Az erdei mellékhasználatok között említésre méltó a kőkúti gőzzúzóval berendezett kavicsbánya és a siroki homokkőbánya, mely felépítményekre értékes faragott kőanyagot szolgáltat. " 8 A bányákat az első világháború után államosították, melynek során kincstári tulajdonba került Sirok legjelentősebb bányája. 1948-ban az akkori bérlő, Sirok Nagyhegyi Fehérkőbánya Kőfaragók Szakszervezete üzembetartási engedélyt kért a bányaművelés folytatására. A szakszervezet kérvényében úgy szólnak a bányáról, mint „ami emberemlékezet óta üzemben van", csak a korábbi telependedély az idők során megsemmisült. Az engedélyt biztonsági feltételek fenntartásával adták meg: Robbantás a bányában nem folytatható, a felső peremrészét el kell keríteni, meredej, és nagyméretű falak kiképzése, és az alábányászás szigorúan tilos... 9 A biztonsági előírásokat nem tartották be az üzemeltetők, mint ahogy ez kiderül az Iparfelügyelőség 1940-50-es években végzett ellenőrzéseiről szóló jelentésekből, melyekben az észlelt hiányosságok megszüntetésére fölhívta a fi7 SCHAFARZIK Ferenc 1904. 128-129. 8 BOROVSZKY Samu 1909. 74. és 247. 9 HMLXXM5/6, 1889/1948. 303
