Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Nagy Nándor: Hatvan várossá nyilvánítása 1945-ben

A törvény gyakorlati végrehajtása az 1872-es év második felére húzódott át. A településeknek át kellett alakítani közigazgatási szervezetüket, meg kellett választani tisztségviselőiket, új szabályrendeletet kellett alkotniuk, amelyet egyik napról a másikra nem lehetett megvalósítani. Tóth Vilmos belügyminiszter 1872 januárjában körlevélben kérte a megyei törvényhatóságokat, hogy kezdjék meg a települések újjászervezését, de a tisztviselők a megyei közigazgatás átalakításával, majd az 1872-es nyári általános választásokkal voltak elfoglalva, így a községi törvény végrehajtása csak ezután következett.

9 A települések többsége ebben az időszakban hozta meg végleges döntését arról, hogy melyik szervezeti formába kíván működni. A régi mezővárosok közül két település törvényhatósági jogot nyert, és 56 volt mezőváros alakult át rendezett tanácsú várossá. A többségük azonban a nagyközségi kereteket választotta, sőt egy részük kisközséggé „hanyatlott".

10 Az ideiglenes besoroláson a helyi elöljáróság nem változtatott, így Hatvan közigazgatási szervezete - a volt mezővárosok többségéhez hasonlóan - nagyközségi keretek között szerveződött újjá. Hatvan község képviselőtestülete először valószínűleg 1872. november 4-én ült össze, majd november 7-én került sor a tisztújításra. A törvény szövege pontosan meghatározta hogyan állhat fel az elöljáróság. A nagyközségekben a testület tagja volt a községi bíró és helyettese (másod- vagy törvénybíró), legalább 4 tanácsbeli, a pénztárnok, a községi jegyző, a közgyám (illetve amennyiben a község fizetni tudta, a rendes községi orvos). Hatvan nagyközség első bírájává Véber Antalt választották, a helyettes bíró Dossa János lett. A pénztárnok és a gyám mellett 8 tanácsbelit választottak, rendes községi orvost Hatvan ekkor még nem tartott.

11 A törvény egyik újdonságaként a képviselőtestület tagjainak csak fele került be választás útján, míg másik felét a virais képviselők, a legtöbb egyenes államadót fizető nagykorú községi lakosok vagy birtokosok képezték, akiknek névjegyzékét minden évben kiigazították. Vajon miképpen viszonyultak a korabeli Hatvan lakói és vezetői a közigazgatási reformhoz? Visszalépésnek tekintették-e vagy sem, Hatvan nagyközséggé történő átalakulását? A pontos választ, főként a korszakkal kapcsolatos korlátozott terjedelmű forrásanyag miatt nem tudjuk. Az 1872 novemberétől vezetett képviselőtestületi jegyzőkönyvekben egyértelmű utalást nem találunk, a témával foglalkozó helyi sajtó pedig ekkor még nem létezett. Országos viszonylatban azonban elmondható, hogy egyes mezővárosokból lett nagyközségek nehezen viselték a változást, a mezővárosi jogállásuk törvény szerinti megszűntét, még akkor is, ha mindez inkább már csak cím volt, valódi tar9 ZSUPPÁN F. Tibor 1980. 278. 10 OROSZ István 1995. 15. 11 HML V-237/1. Jegyzőkönyv Hatvan község képviselőtestületének 1872. november 7-ei üléséről. A forrást közli: DEMÉNY-DITTEL Lajos-KOVÁCS Gábor 1993. 67. 254