Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Csiffáry Gergely: Mekcsey István egri várkapitány életrajzához

Nagy vakmerő pórok feltámadának. Segítségöt utána sem adának, Sőt fegyverekkel ellene állának, Egy fejszével őt homlokba találák. Azomba két dárdával általüték, Ez nemes vitézt ott hamar megölik, Mellette kik valának, elkergetek, Az gyilkosok magokat elenyészték. Gondja lőn erre jó Gergöly deáknak, Halálájért jó Mecskei Istvánnak, Nagy siralmat szörze várkoni póroknak, De gyilkosok kézbe nem akadának. Halálát kegyelmes király ohitá Az jó pispök oly igen száná-báná, Az nagy hadtúl lám az Isten megtartá, Mely rossz helyen mint történek halála. Az testét egy káptalamba iktaták, Az szöpösi Szent Martomba felhozák, Édös atyafiai takaríták, Asszonfeleségének hírré adák.

117 Tinódi elbeszélése szerint a hazafelé tartó Mekcseyt útközben, a mai Sajóvárkony (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) faluban megtámadták és megölték. A várnagy tetemét a szepesi prépostság Szent Márton tiszteletére szentelt szepeshelyi templomában temették el.

118 Szepeshelyen azért is temethették a templomba, mert Mekcsey István bátyja, György itt volt egykor prépost, és abban az időben egy másik testvére, Ferenc pedig szepesi őrkanonok volt. Istvánffy Miklós történetíró ezt írta róla: „ Kétség nélkül Neskeyhez is kiváltképpen való bőkezűség példáit megmutatta volna,

119 hogyha őtet a kegyetlen és méltatlan halál a készített tisztességek előtt el nem ragadta volna. Mert midőn Ferdinándtól kihivattatván s Bécsben indulván Várkonyba tért volna, s a vele lévő vitézek a várasbelieknek egynehány pár igavonó lovat hadtanak volna alájok készíttetni, s 117 TINÓDI Sebestyén 1984. 287-288. (1724-1747. sor.) 118 Lásd: Sugár István jegyzetét: TINÓDI Sebestyén 1984. 556. 119 Az uralkodó. 120