Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Martin Mešša: Nagyméretű kortárs faszobrok a Východnái folklór fesztiválon, s ezek hatása a jelenkori szlovákiai faszobrászatra

Martin Messa NAGYMÉRETŰ KORTÁRS FASZOBROK A VYCHODNÁI FOLKLÓR FESZTIVÁLON, S EZEK HATÁSA A JELENKORI SZLOVÁKIAI FASZOBRÁSZATRA Erdős vidékeken a szlovákok körében a fa - hasonlóan a világ egyéb népeihez - kétségkívül a leggyakrabban használt nyersanyag. Az élet számos területén használják, így pl. az építészetben és lakáskultúrában, szállításra, tárolásra, ételek előkészítésére, mágikus tárgyak, játékok készítésére, kalendáris szokásokhoz kapcsolódó tárgyak készítésére, valamint az emberi élet fordulóinak szokásaihoz - a születéstől egészen az ember utolsó nyughelyének megjelölésére - kötődő tárgyak készítésére egyaránt. A fa végigvonult az emberiség történelmén, ott volt az emberi civilizáció kialakulásánál, tanúja volt az emberiség sikereinek és bukásainak. Ezáltal az emberben olyan specifikus érzés alakult ki a fák, a fák tulajdonságai iránt, mely egykor mélyen beágyazódott a tudat alatt. Ha ránézünk, ha megérintjük a fát, vagy ha a legegyszerűbb módon, begyújtásra használjuk is, valami olyan érzést vált ki belőlünk, ami valami közelit, melegséget, az otthont jelenti számunkra. Az a kényszerítő érzés, hogy megfogjuk a fatárgyat, hozzáérjünk az asztalhoz, megérintsük a szobrot, olyan erős, hogy mindezt gyakran akaratlanul tesszük. Akaratlanul veszszük kezünkbe a fejsze-, kapa- vagy gereblyenyelet, hogy kipróbáljuk, jól fekszik-e a kézben. Valami arra ösztönöz bennünket, hogy megsimogassuk a redős fakérget és a tükörsimára gyalult asztallapot is. Ugyanez az érzés kíséri azt is, aki az anyagot egy előre kigondolt formává alakítja azzal a szándékkal, hogy ábrázolja a valóságot vagy az elképzelését, hogy kielégítse az ember mindennapi vagy szellemi életének tudatos vagy tudatalatti igényét. Az alkotás igénye, az elképzelések fába való faragása talán attól az időtől létezik, amióta az ember a fánál keményebb anyagú kőeszközöket bír. A szándék, a gondolat lelki kifejeződése a szobrok alkotásában valósul meg, abban a folyamatban, amikor a fűrész, fejsze, gyalu segítségével az alaktalan anyag megformálódik, s ez nem a fa növekedése végett, a környezeti erők hatására következik be, hanem az emberi tudat következményeként. A tudat az, mely irányítja a kezet, hogy megvalósítsa az ész és az Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2004. 441