Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Martin Mešša: Nagyméretű kortárs faszobrok a Východnái folklór fesztiválon, s ezek hatása a jelenkori szlovákiai faszobrászatra

érzés hangját, képletesen megfogalmazva a tudat az, mely irányítja a szívet, hogy a sulyok és a véső ütéseinek ritmusában verjen, megismerje és kihasználja a fa tu­lajdonságait, puhaságát és keménységét, ellenállóságát és rugalmasságát, a szálak irányát, a görcsök és sarjak formáját. Figyeljék csak meg, hogy a fafaragó a mun­ka megkezdése előtt miként simítja végig a fát, miközben keresi a rá leginkább jellemző formát, keresi a fadarab belsejében elrejtett szobrot, amit aztán majd vé­sőjével lassan feltár. A fa belsejében és a népi fafaragók gondolataiban elrejtett titkok feltárása a fő feladata a Kresané do dreva (Fába rajzolva) elnevezésű rendezvénynek, mely 1975 óta fesztiválkeretek között kerül megrendezésre, mégpedig a legnagyobb múltra visszatekintő szlovákiai fesztivál, a Vychodnái Folklór Fesztivál keretein belül, mely 2004-ben már ötvenedik alkalommal került megrendezésre. Termé­szetesen a hivatásos szobrászok szimpóziuma már sokéves előzménnyel bírt. A hatvanas évektől kezdve szerveztek szobrász szimpóziumokat az északkelet szlo­vákiai faluban, Vysné Ruzbachyban, mely a 20. század elejétől termálvizes gyógyfürdőiről és szobor alapanyag bányászatáról (kőbánya) ismert. Hivatásos képzőművészek által készített faszobrok születtek a Moravany nad Váhom-i szimpóziumon, melyeknek bemutatására a Pőstyéni parkok szobra rendezvényen belül került sor. Az egykori Csehszlovákián belül cseh és morva területeken is voltak ilyen szimpóziumok, s a szlovák és cseh művészek hasonló külföldi ren­dezvényeken is részt vettek. A népi fafaragók vychodnái, nagyméretű faszobrok készítésére szakosodott szimpóziuma nem magától keletkezett. A gondolat Viliam Gruska építészmérnök­től származik, aki a vychodnái amfiteátrum átépítésének tervét készítette. A feszti­vál előkészítő bizottság elé benyújtott szándékterve már 1972-ben abból indult ki, hogy az amfiteátrum térségében nagyméretű figurális faszobrok számára alakítsa­nak ki megfelelő környezetet. Gruska olyan beszédes szobrokkal akarta benépesíte­ni az üres mezőt, az amfiteátrumhoz vezető utat és környékét, melyek anyagukat és stílusukat tekintve már messziről árulkodnak arról, ami az amfiteátrumban történik, s közük van a népi kultúrához. Ám az elképzelés nem valósulhatott meg ilyen egy­szerűen és időben is elhúzódott, csak három év után tudott érvényt szerezni elgon­dolásának. Érvelésében a népi kultúrában Szlovákia szerte megtalálható nagymére­tű, ember formájú faköpükre hivatkozott. Az elképzelés megvalósíthatóságát tá­masztotta alá az a tapasztalat, melyet a Straty a nálezy (Veszteségek és nyereségek) című film készítésekor szerzett, amikor a Horná Stubna-i (felsőstubnyai) illetőségű Matej Cupec népi fafaragó és két segítője - a motorfűrészes tapasztalatokat felhasz­nálva - több ilyen szobrot készített. A motorfűrész időben meggyorsítja a szobor­munkálatokat, s az idő a fafaragásos alkotótáborok egyik legfontosabb tényezője volt, s napjainkban is az, hiszen a találkozók egyik fő szempontja, hogy az alkotá­sok a fesztivál napjai előtt a meghatározott időintervallumon belül elkészüljenek. 442

Next

/
Oldalképek
Tartalom