Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Fejős Zoltán: Hagyományemlék?

mai söralátét vagy egy helyi kézművestől vásárolt, eredendően nem is emléknek készült használati eszköz. A szuvenír funkcióját tehát sok minden betöltheti: minden, ami egy adott színhelyről elmozdítható épp úgy felidézhet egy ottlétet, mint a vásári csecsebecse, az exkluzív értéktárgy, egyedi műalkotás, a drága múzeumi műtárgymásolat, vagy az utazás körülményeit egyénileg fontossá tevő apró-cseprő kellékek példányai. A funkció, a lélektani szerep mindezek kapcsán azonos jellegű. A szuvenír, az utazások során megvásárolt emléktárgy önálló típusa a turistaművészet, vagy más megnevezéssel: az eladásra készült etnikus művészet. Ezek a fogalmak az 1970-es években jelentek meg a nemzetközi kutatásban,

3 amikor az ilyen tárgyakat nem kevés iróniával repülőtéri művészet névvel is kezdték illetni, de elterjedt az etnogiccs, vagy a nálunk megfelelő párjaként a népi giccs kifejezés is. (Ez utóbbit az „új magyar" „gagyi"-ként nevezi meg, még inkább fokozva az elutasító álláspontot.) Sokan a hétköznapi szóhasználatban nem is tesznek különbséget a múlttal, a hagyományokkal kapcsolatos emléktárgyak különféle típusai között. Pedig az említett és a rokon megnevezések nem teljesen azonos tartalmúak és jellegűek. A magam részéről a turistaművészet alatt értékmentes elemző kategóriát értek, aminek segítségével nem normatív, hanem leíró és értelmező módon lehet kortárs tárgyak egy nagy, heterogén csoportjáról gondolkodni. A turistaművészet legáltalánosabb értelemben az emléktárgy interkulturális típusaként határozható meg.

4 Nelson H. H. Graburn, amerikai antropológus a turistaművészet alatt korlátozott kóddal bíró kommunikációs formát ért, amit a kulturális határokon keresztüli érintkezés céljára használnak, gyakran kereskedelmileg értékesített módon.

5 Általánosan is igaz, hogy a szuvenír két világ, két jelentésrendszer között közvetít: a vendéglátók és a vendégek találkozásának - ezúttal ne firtassuk, hogy milyen kontaktusának - sajátos felülete. A sorozatszerűség az utazóknak, idegeneknek készülő emléktárgyak lényegi vonása, hiszen e nélkül nem tudná igazi funkcióját betölteni. Paradox, de éppen ezért fogalmazódott meg velük kapcsolatban sok elítélő, kritikai vélekedés. Emögött azonban elitista álláspont rejtőzik, mely burkoltan az exkluzív, kevesek privilégiumaként fenntartható utazások gyakorlatát tartja mérvadónak. A modern szuvenír tömegáru, még akkor is, ha valamennyire még kézműipari keretek között, s nem sorozattermelésre alkalmas ipari körülmények között állítják elő. A Rómában kapható szuvenírek jó részét például egy toscanai kis faluban milliószámra állítják elő, miközben a helyi kézműveseknek meg kell küzdeniük a sokkal olcsóbban termelő kínai konkurenciával.

6 Ez 3 GRABURN, Nelson H. H. 1976.; 1984.; 1999.; COHEN, Erik 1993. 4 PHILLIPS, Ruth B.-STEINER, Christopher В. 1999. 5 GRABURN, Nelson H. H. 1984. 403. 6 SERES Attila 2002. 399