Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Fejős Zoltán: Hagyományemlék?

A turizmus tárgyi kelléktárát nagyjából három kategóriába lehet osztani. Tárgykészletében is elválik a színhely, ahol a turisták tartózkodnak, az attrakció vagy a látványosság, amit megtekintenek, valamint a mozdítható - az emléktárgy -, amit hazavisznek. Mindhárom tárgycsoport gyűjtő jellegű kategóriát jelent; tartalmuk összetett és változékony, esetenként egymást is átfedhetik. A három nagy csoporton belül van némi párhuzam a kulturális javak előállítását, bemutatását és forgalmazását illetően, de lényegesebb, hogy az egyes kategóriákat sajátos vonások jellemzik. Az utazást, a másutt eltöltött időt megörökíteni hivatott, s egyben birtokolható tárgyféleségek jegyeit elsősorban a funkció és az előállítás alapján érdemes körülhatárolni. Az emléktárgy az utazás személyes tapasztalatainak, élményeinek kísérője. Művelődéstörténetileg könnyen és jól igazolható, hogy az utazás és az emléktárgy édestestvérek. Ennek ellenére feltehető a kérdés, hogy mennyiben változékony az emléktárgy jelentése, vagy másként: mindig s minden utazási típusban ugyanolyan szerepet tölt(ött)-e be. Az kétségtelen, hogy az utazás, a modern turizmus teremtette meg tömegméretekben az emléktárgy kategóriáját és a családi életben gyökerező emlékfotó egy meghatározó típusát, az utazási képek műfaját. Mindkettő tömegesen készül, s olyannyira hétköznapi, triviális, hogy létüket ma már magától értetődőnek vesszük. Pedig az emléktárgy gyűjtőfogalom, nem is biztos, hogy pontosan meghatározható. Normatív módon azonban rendszerint lekezelő módon, mint valami szükséges rosszat emlegetjük. (Persze, csak addig, míg mi magunk nem leszünk emléktárgyvásárlók. De még ekkor is szeretjük magunkat a többiektől megkülönböztetni, mondván: mi nem vagyunk olyanok, mint „ők", az „ízléstelenségek" fogyasztói...) A differenciáltabb kép érdekében megkülönböztethető elsődleges és másodlagos emlék. Az előbbi az „igazi" emléktárgy, vagyis az, ami annak készül, az utazók, turisták kiszolgálásához szükséges termék. Előállítása változatos: egyéni alkotás éppúgy lehet, mint kézműves keretek között vagy iparilag, futószalagon előállított sorozattermék. Ezzel szemben létezik a másodlagos emléktárgy, ami bármi, a meglátogatott hellyel kapcsolatos dolog lehet. Bármilyen tárgy, akár valamilyen efemer utazási kellék akkor válik szuvenírré, amikor az utazó az objektumnak emlékőrző és felidéző értéket tulajdonít, és elteszi. A szubjektív viszonyulásnak, az emlékezési vágynak határozott elsőbbséget tulajdoníthatunk a tárggyal szemben. Különbség van az egészében és a csak részletében megőrizhető emlékeztető tárgyak között. A turista nem viheti haza a meglátogatott természeti ritkaságokat, építészeti emlékeket, de van, aki például egy kis kődarabkát szeretne belőle elvinni. Hasonló, s az előbbihez képest „ártatlan" emlékőrzés az első tengeri fürdőzés után üvegben hazavitt tengervíz, tengerparti homok funkciója is. Ezzel szemben egészében tanúsítja a személyes jelenlétet és élményt a nevezetes műemlék meglátogatásához váltott belépőjegy, a szállodából hazavitt törülköző, a kocs398