Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

V. Szathmári Ibolya: Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok a múzeumok és a népi iparművészek együttműködésében

Déri elképzelte, később sem került kiadásra. 80 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy 2000-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó által megjelentetett Kárpát-medence Néprajzi Kincsei című könyv lapjain 270 grafikát sikerült közreadni.

2 A hagyományos kézművességgel foglalkozó alkotók számára azonban nem is elsősorban ez a grafikai anyag, hanem Déri Frigyes testvéröccse, Déri György által összegyűjtött és az egész Kárpát-medencére kiterjedő néprajzi - népművészeti gyűjteményi anyag jelent igazán kiapadhatatlan forráslehetőséget. Déri György tüzérezredes bátyja példáját követve 1938-ban ajánlotta fel Debrecen városának és múzeumának „hazafias" néprajzi gyűjteményét. Ez a gyűjtemény is tudatos gyűjtőmunka eredményeként jött létre, s magába foglalja a Kárpát medencében élő népek, népcsoportok életére, kultúrájára jellemző, sajátos és különleges díszítésű tárgyakat. A ritka, egyedi értékeket tartalmazó gyűjteményt Debrecen városa önálló múzeumban mutatta be 1941 és 1949 között, a Déri Múzeum szomszédságában levő, egykori Gazdasági Akadémia épületében. Miután 1949-től az épületet iskolai célra át kellett adni, a teljes Déri György féle gyűjtemény bekerült a Déri Múzeum épületébe a helyi néprajzi anyag mellé. Azóta ez a páratlan, egyedi ritkaságokat és igen korai néprajzi-népművészeti tárgyakat őrző gyűjteményi anyag csak időszaki kiállításokon volt látható, helyszűke miatt a teljes anyagot mai napig nem tudjuk bemutatni megsértve ezzel a hagyatékilag előirt kötelezettségünket is. S miután Déri György előírta a szakemberek számára gyűjteménye további gyarapítását, hiányainak pótlását is, az általa adományozott törzs-anyag azóta több, mint háromszorosára gyarapodott, s gyarapodik napjainkban is. A fentiekből kitűnik, hogy a Déri Múzeum gazdag, helyi vonatkozású néprajzi anyaga és a Déri György-féle Kárpát medencei néprajzi-népművészeti gyűjtemény együttesen egy olyan egyedülálló kollekciót hozott létre Debrecenben, ami a Néprajzi Múzeum anyaga után a második legjelentősebb néprajzi gyűjteményt jelenti az országban. A tárgyi feltétel, amiből meríteni lehet, tehát adott. Ha visszatekintünk a múzeumi munka korábbi éveire, évtizedeire, megállapíthatjuk, hogy Debrecenben és a megye területén tradicionálisan nagy múltra tekint vissza a múzeumon belül az a fajta hozzáállás és viszonyulás, mely a hagyományos kézművesség fenntartását, továbbéltetését segítette. A múzeum egyik munkatársának, Masits Lászlónak volt pl. köszönhető az 1950-es évek elején a nádudvari fazekas mesterség újraélesztése. Korábbi munkahelye révén Sz. Kürti Katalin - a múzeum egykori művészettörténésze - volt az egyik első felkarolója és szakmai segítője alkotó kézműveseinknek. De ugyanez mondható el akár a néhai Béres Andrásról vagy Varga Gyuláról is. Ezt az elődöktől látott magatartásformát követték a múzeum későbbi, néprajzos szakemberei is. 2 SZELESTEY László 2000. 223. 387