Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Cs. Schwalm Edit: Múzeumi gyűjtemények szerepe a népi iparművészek tervező munkájában
Az egri múzeum szervezése 1949-ben indult meg, 1950-ben kapott megyei hatáskört. A néprajzi gyűjtemény is a múzeum megalakulását követő években létesült. Alapját Szegedy-Maszák Györgyné Holló Valéria 1368 darabból álló népművészeti gyűjteménye alkotta, melyet 1952-ben ajándékozott az egri múzeumnak. Kiemelkedő tárgyegyüttesei: népviseletek, szőttesek, hímzések Erdélyből, a Felvidékről, Mezőkövesdről és környékéről, valamint a Sárközből; kerámiák, nagyrészt Észak-Magyarországról; pásztorfaragások főleg a Dunántúlról. A gyűjtemény többségét az 1950-es évektől kezdve folyamatosan gyarapodó, Heves megye területén gyűjtött tárgyak alkotják: teljes házberendezések (a tájházakban vannak kiállítva), népi mesterségek műhelyei, gazdálkodás tárgyai, bútorok, kerámia, szőttes, hímzés, viselet stb. Heves megyében több mint három évtizede kísérem figyelemmel a népművészet, népi iparművészet alakulását. Az alkotók egy része kézműves munkájából élő mesterember, aki népművészeti szövetkezetben vagy egyénileg végzi a munkáját. Az amatőr népművészek nagy tábora pedig saját szükségletre, s a maga örömére készíti a tárgyakat. A következőkben felvázolom, hogy a múzeumi gyűjtemények milyen területeken nyújthatnak segítséget munkájukhoz. 1. A legfontosabb talán a hagyományos tárgyak ismerete. Elsődlegesen kiállításokon láthatók a megye népművészeti emlékei. A megyei múzeumi szervezet néprajzi gyűjteményi anyagából berendezett tájházak mellett (Párád, Kisnána, Abasár, Nagyréde, Átány, Nősz vaj) sok tájház és helytörténeti - néprajzi kiállítás van helyi önkormányzatok vagy magánszemélyek tulajdonában. Ezeken kívül a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet minden részlege gazdag népművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Egerben, a Palóc népművészet с kiállításunkon válogatott népművészeti anyag tekinthető meg. Jelenleg is folyó népművészeti kutatási programunkon belül pedig eddig még soha ki nem állított tárgyak is látogatók elé kerültek. (Erről a bevezető előadásában Petercsák Tivadar részletesen beszámolt). 2. Igen, fontos, hogy az alkotók a raktári anyagot is tanulmányozhassák. A háromdimenziós tárgyakat nem pótolhatja semmi, az eredeti színezést a reprodukció nem helyettesíti. A kézbe fogott tárggyal érzékelni lehet a kidolgozás minőségét, az aprólékos részleteket, finomságokat. 3. A néprajzi adattár tanulmányozása is tanulságos lehet. A technikai leírások mellett sok mintagyűjteménnyel is találkozhatunk. Ezek egyrészt néprajzi pályázatok mellékletei, másrészt mintakönyvek, melyeket íróasszonyok rajzoltak Bakó Ferenc felkérésére (Bélapátfalva, Boldog). A megye faragványdíszítéseit - magántulajdonban lévőket is figyelembe véve - szintén Bakó Ferenc gyűjtötte össze. Az adattárban lévő archív fotók és képeslapok a viselettervezők munkáját segíthetik. 380