Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Cs. Schwalm Edit: Múzeumi gyűjtemények szerepe a népi iparművészek tervező munkájában

Cs. Schwalm Edit MÚZEUMI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A NÉPI IPARMŰVÉSZEK TERVEZŐ MUNKÁJÁBAN A népművészeti tárgyak jelentős része mesteremberektől (pl. szűcs, szűrszabó, fazekas stb.) más része háziiparosoktól (pl. kosárfonó, gyékénykötő stb.), illetve falusi specialistáktól (hímzőasszony, faragópásztor) származott. Ezek a tárgyak hasonló ízlés alapján készültek, beillettek a falusi tárgy együttesekbe, lakásberendezésbe, ünnepi öltözetbe. Szorosan tapadtak a használók életmódjához, igényeihez. A tradicionális népművészet örökségét az elmúlt fél évszázadban a népi iparművészet őrizte meg és fejlesztette tovább. E gazdag kulturális örökséget beillesztette a jelen életformába, tárgyi környezetbe. A népművészet, népi díszítőművészet, népi iparművészet fogalmak tartalma változó. A népművészet szó, a 19. században még ismeretlen volt, a 20. század elején tűnt fel, az iparművészet fogalma sem régi keletű, a 19. sz. végén még művészi iparról beszéltek. A népi iparművészet szó az 1950-es évek elején született, s többek között Kresz Mária, Schubert Ernő, az Iparművészeti Főiskola akkori igazgatója és Lengyel Györgyi vett részt a „keresztelőn". Az 1950-es évek, a klasszikus kor alkotói még a hagyományokban nőttek fel, szemléletüket, tárgyi ismeretüket, technikai felkészültségüket úgymond „otthonról hozták". Megemlíthetjük a híres fazekasdinasztiákat, faragópásztorokat, de a szövők, hímzők közül is a legtöbbnek a mindennapjaihoz tartozott ez a munka és a tárgyi környezet. Más a helyzet az 1960-as években indult, és az őket követő generációkkal, egészen napjainkig. A fiatalok az idősebb nemzedéktől, vagy különböző tanfolyamokon, iskolákban sajátíthatják el a technikai tudást. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bútorkészítőit például szuhahutai faragók, ácsolt láda készítők tanították az 1960-as években. A recski vagdalásos hímzésnek is kitűnő specialistái voltak, akik át tudták adni tudásukat. A népművészet egészét, az eredeti tárgyakat, tárgyegyütteseket azonban csak másodlagos forrásból, könyvekből, múzeumi anyagokból ismerhették meg. Az ismeretszerzés, tanulás, fontos forrásai a múzeumi gyűjtemények. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2004. 379