Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Ács Csilla–Vaday Andrea: Mezőszemere, Kismari-fenék. Késő-császárkori – kora-népvándorláskori temetőrészlet. II.

csoport sírszám császár/császárnő veret hely nem, és életkor I 33. Commodus 186-189 bal alkarnál felnőtt férfi I 33. Constans 341-346 a sír oldalfalánál I 59. ? 346-354 ? felnőtt nő п. 11. Antoninus Pius 158-159 medencén fiatal fiú(?) п. 44. Antoninus Pius 138-161 medencén felnőtt nő п. 44. Antoninus Pius ? sírföldből Ill 54. Faustina iun. 141-161 medencénél felnőtt nő Ill 56 ezüstdénár 2. sz. medencénél felnőtt férfi IV. 11* Constans 341-346 jobb könyök fiatal férfi Mind a négy sírcsoportban általánosnak tekinthető az edénymelléklet. A 10*. gyereksírban kézzel formált töredékes korsó volt a koporsó elszíneződésén belül. A rablás miatt feltehetően már nem eredeti helyén volt az edény. Azt sem lehetett egyértelműen meghatározni, hogy a temetési szertartás során a koporsóba, vagy a koporsóra tették rá. Nem állapítható meg az sem egyértelműen, hogy törötten került-e a sírba, vagy csak a sírrablás során sérült meg, s nem került vissza a töredék a sír betöltésébe. Az viszont említésre méltó, hogy a korábban közölt temetőrészlet 36. sírjában a férfi halott mellé egy javított edény került, illetve a 27. sírban egy törött, elszíneződési nyomai alapján másodlagosan fedőként használt edény volt. Az I. sírcsoport 42. sírjából előkerült edénynek a pereme és füle hiányzott!

19 Ali*, sírba is törötten helyezték a halott mellé az edényt, amely a koporsó foltján belül, a sír fenekén volt, így valószínű, hogy a koporsóba helyezték a halott lábához. A mellékletként adott edények sérüléseinél felmerülhet, hogy szándékos rongálásról van-e szó, vagy egyéb okkal magyarázható a jelenség.

20 19 VADAY Andrea-DOMBORÓCZKI László 2001. 38. kép 9. 20 A késői temetőkben szórványosan előforduló fegyverrongálás felkínálja azt a lehetőséget, hogy az edényeknél is evvel kellene számolni. A szertartásban azonban az elhunyt rangját is jelzi a fegyver, amelynek rongálása összefügghet a halottól való félelemmel, és/vagy a másvilági elképzeléssel. Az edények azonban nem tárgyként kerülnek a sírokba, hanem mint a halott utolsó útjára adott étel vagy ital tartói. Emiatt feltehetően kizárható a szándékos rongálás. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy néhány - korábban eltört - edényt megjavítottak és így tették be a sírokba. Ez viszont arra utal, hogy nagyobb becsben tarthatták az edényeket. A javított vagy törött edényeknek azonban sem a minősége, sem formája nem magyarázza a különleges bánásmódot. A későszarmata periódus a szarmata barbaricumban igen zavaros, háborús, bizonytalansággal teli időszak volt. Ezt jelentkezett a római kereskedelem esetlegesség válásában és a római árucikkek mennyiségének csökkenésében is. De ugyanez jellemezhette a szarmata belkereskedelmet is. Ha egy település messzebb feküdt a fazekasműhelytől, és piachelytől, a szarmata kereskedők ritkábban jártak a távolabbi településekre, s a lakosok sem juthattak el a könnyen a barbár piacokra. 116