Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Domboróczki László: Radiokarbon adatok Heves megye újkőkori régészeti lelőhelyeiről

egyrészt jó sorozatunk van a dátumokból, több objektumot datálhatunk, másrészt, ha van kontroll-lehetőség, amellyel a dátumokat verifikálhatjuk. Elsősorban a stratigráfiai, másodsorban a tipológiai elemzésben rejlő lehetőségek jöhetnek szóba. A lelőhelyek datálása helyett, célként az egyes objektumok datálását javasoltuk, mivel így sokkal pontosabb hivatkozásokkal dolgozhatunk, és mindez finomabb értékeléseket eredményezhet. A reális cél ma már csak a ház-, vagy gödör-kronológia kidolgozása lehet. Először lelőhelyeken belül, majd lelőhelyek között is. Ezen túlmenően, meggondolásra javasoltuk a KörösAVK átmeneti korszak leletegyütteseire vonatkozó hivatkozási rendszer átalakítását is, hogy a finomabb meghatározások révén, az átmenetiség foka is meghatározható legyen. Mivel a füzesabony-gubakúti lelőhely az AVK legkorábbi fejlődési szakaszában alakult ki, ezért munkánkban az É-Alföld neolitizációjának problematikáját is érintjük. Amellett sorakoztatunk fel érveket, hogy az AVK leletanyagú neolitikus települések megjelenését az É-Alföldön le lehet vezetni a Körös-kultúrából anélkül is, hogy a folyamatban az őslakosságnak bármilyen szignifikáns szerepet tulajdonítanánk. A rendelkezésünkre álló információk alapján, mára már meghaladottnak tekinthető az a korábban általános nézet, miszerint az AVK telepek a Körös-kultúra telepeinél degradáltabb létformát tükröznének. Ezzel szemben a telepszerkezet és a házak hasonlósága a térszervezés hasonló elveit mutatja. A fő irányok egyezése még a temetkezések esetében is kimutatható. Ez minden bizonnyal nem csak véletlenszerű egyezés, hanem mély gyökerű kulturális, rituális és vallási tényezők azonosságára utal. A szellemi élet, a transzcendentális képzetek azonosságára azonban kézzelfoghatóbb bizonyítékok is vannak. Ezt mutatják a Körös-kultúra és Szatmár-csoport idolplasztikájában fellelhető hasonlóságok is és erre utalnak az oltárak is. A kerámiaanyag hasonlóságát az átmenet kapcsán szinte említeni sem kellene, hiszen éppen a kerámia formai és díszítőjegyeinek hasonlósága alapján definiálták a Szatmár-csoportot, mint a Körös-kultúra és AVK-kultúrája közötti átmenet manifesztumát. A vonaldíszek már jelen voltak a Körös-kultúrában is: elvétve előfordultak az edények felületén, és ami még fontosabb, már kifejezetten a Szatmár-csoport felé mutató jel, megjelentek vonaldíszes minták a négylábú oltárakon és az állatszobrokon is. A Szatmárcsoport leletegyütteseinek kialakulása tehát a Körös-kultúrán belüli stílusfejlődés végeredményének is tekinthető. A cikkben amellett érvelünk, hogy a Szatmár-csoport népe hasonló kulturális háttérrel, vallási elképzelésekkel és hiedelemvilággal rendelkezhetett, mint a Körös-népesség, következésképpen nincs akadálya, hogy belőle származtassuk. Természetesen a régészeti leletanyag nem lehet teljesen ugyanolyan, nem szabad elfelejteni, hogy rövid idő alatt is mennyit változhat az absztrakció szintje. Amíg azonban a megjelenítési forma kissé megváltozott, a kifejezni szándékozott lényeg, úgy tűnik, egy és ugyanaz maradt. Természetesen vannak olyan leletcsoportok is, melyek kifejezetten bizonyítékként vehetők számításba arra, hogy az AVK nem helyi gyökerekből fejlődött ki. Ilyen például az állatcsontok leletköre vagy az antropológiai anyag. Heves megye területén az utóbbi években feltárt AVK települések az állatcsontok 95%-a már domesztikált állatokból származott. Ez roppant érdekes, és megkérdőjelezi a helyi őslakosság szerepét a neolitizációban. Egy mezolit, vadász közösségtől ugyanis azt várná az ember, hogy a helyismeret és a hosszú évezredek során beívódott élelemszerzési és táplálkozási szokások miatt, jobban hagyatkozna a helyi erőforrásokra. Ezzel szemben a Szatmár-csoport embere szinte tisztán a tenyészállományból élt. Nagyobb mértékben mint a Körös-kultúra népe! Belátható, hogy a gazdálkodásnak ezt a formáját egy csapásra elsajátítani nem lehet. Az az embercsoport viszont, amely ilyen, kvázi túlélési csomaggal rendelkezik, ugyanakkor a településszerkezet vizsgálata kapcsán megfogalmazott, szigorú és ősi (az új területen nem feltétlenül indokolt) szabályrendszerhez igazodik, az nagy valószínűséggel csakis kolonizáló népesség lehetett. 59