Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Domboróczki László: Radiokarbon adatok Heves megye újkőkori régészeti lelőhelyeiről

A Szatmár-csoport embertani anyagáról ugyan keveset tudunk, de az ismert példák alapján azok a későbbi AVK robosztus Tiszadobi és Bükki népességre egyáltalán nem, a Körös-kultúra emberére viszont annál inkább emlékeztetnek. A Körös- és az AVK-lelőhelyek elterjedését vizsgálva felvetettük, hogy a Szatmártípusú leletanyag kifejlődése esetleg Szolnoktól közvetlenül E-ra ment végbe. Említettünk egy új Körös lelőhelyet is, melyet Tiszaörvény közelében (több mint 30 km-rel az eddig feltételezett elterjedési határtól E-ra!) a Tiszaszőlős-Domaháza-Puszta-Réti-dűlőn fedeztünk fel. Ennek alapján máris kijelölhető egy sáv (egyelőre még csak kis, 35 km-es, Kőtelektől Tiszaörvényig terjedő sáv) a kevert leletanyagú lelőhelyek és az átmenet számára. Felvetettük annak lehetőségét is, hogy a Körös-kultúra a Tisza mentén esetleg egészen Kárpátaljáig is elterjedhetett, és hogy a Tisza-partot, mint elterjedési területet talán külön kellene választani a Tiszától távolabb eső területektől, mert lehet, hogy a két elterjedési terület kronológiailag különböző fázisokhoz rendelhető. Nézetünk szerint a Heves megyei adatok tükrében az É-alföldi térség neolitizációját elsődlegesen népi bevándorláshoz kell kötni. Az ismert jászsági és a szlovákiai mezolitikus lelőhelyek adatai alapján, a Szatmár-csoport sem a települési mód, sem a gazdálkodás, sem a hitvilág, sem az anyagi kultúra terén nem vezethető vissza mezolitikus előzményekre, ezzel szemben minden a Körös-kultúrával való rokonságára utal. A helyi őslakosság neolitizálódásának, átkulturálódásának elvileg fokozatosan kellett volna megtörténnie, de ilyen fokozatnak a Szatmár-csoport nem tekinthető. Mivel azonban a helyi őslakosságot kimutatták, elképzelhető, hogy részben átkulturálódott. Erre a mai ismeretek alapján a legesélyesebb helyet és időt talán az AVK Tiszadobi- és Bükki-csoportjai jelenthetnék. 60