Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
H. Szilasi Ágota: „Súgott képek”
tudom említhetem-e, de hozzá tarozik az érthetőséghez, hogy a saját halálának gondolata egyszer csak olyan valóságos lehetőséggé vált, hogy onnan nézve valahogy a világnak egy más arculata lett. 40 Attól kezdve azt a világot szerette volna megfejteni, azt „a nálunk sokkal nagyobb és más minőségű és nagyságrendű világfolyamatot, amelynek részesei vagyunk' 41 . A váltás elindítója a hajdani rembrandt-i megszólítottság felidéződése volt, azzal együtt, hogy most már tisztában van azzal, hogy a rembrandtiságot nem tudja elérni, és azzal is, hogy azt meg sem szabad közelítenie. De hát az tény, hogy valami olyan érzés kerítette hatalmába, amit így fogalmazott meg: „hogy ha netán egyszer szembe találkozok Rembrandttal, akkor mit tudok neki mutatni? " 42 Művein egyre inkább természetessé vált az excentrikus, elkülönülésre vágyó kék szín, az inkább hideg színek viszonylatai felé való vonzódás, - ami Rembrandtnál kimondottan a meleg színekben, aranysárgákban-barnákban zajlott le. De a keményen megfestett, elkülönült motívumhasználat, az sem rembrandti: így tehát a barokk mester nyelvezetét nem is meri, de nem is akarja használni, vagy receptként ellesni. De már a korai Zsámbék-képekben és az elmúlt tizenöt-húsz évben a Greco tanulmányokon elég tudatosan kereste, hogy azt a csodát, amit Rembrandt a fény és árnyék vonatkozásában csinált, illetve az erős tónusviszonylatokból álló színekből épített fel, azt ő színekből próbálja megvalósítani - tehát a hideg és a meleg színek mindenféle kis rejtett különbségei által 43 . Egyre inkább sodródott afelé, hogy a kép a színeitől s ne rajzi vonatkozásaitól, tónusviszonylataitól, bonyolult térszerkezetétől, narratív tartalmától legyen kép, afelé hogy színeiben legyen elbeszélve, amit a kép el akar beszélni. Egyre inkább vallja, és kezd eluralkodni benne az az igény, hogy a színeknek jogos követelései vannak a kép összhangrendszerében, melyet az ember szeme nagyon hálásan fogad. De ezeknek a színeknek nem kell harsányaknak, erősen kontrasztosaknak lenniük. Most már tudja, hogy a szemnek csak nagyon kevés jelzésre van szüksége ahhoz, hogy ráismerjen a tárgyszerűre, illetve azt, hogy az egyre redukáltabbá, lényegtelenebbé váló képi tér magával a színek piciny, gyöngéd használatával is létrehozható. S lassan eljutott oda, hogy számára színnek leginkább az tűnik, ahol egy azonos színvilág önmagából épül fel. Ebben kimondottan nagy szerephez jutnak a faktúra különböző építményei, az, hogy, - különösen a kisebb méretű képeknél - hogyan épül fel, milyen festékrétegek egymásra hatásából, rétegződéseiből keletkezik (mondjuk) a kék. 44 így az azonos színvilágból felépített színfelületek, valamint a színekből felépített festékfaktúra - illetve a rá vetülő fény - formálja meg műveit, adja azok ábrázoló elemeit. Nagy B. István festményeinek nagy része - kiemelten a Greco tanulmányok - kék, és ahhoz, hogy a „ ragyogó kékek hidegébe öltöztetett melegség"* 5 érzékelhető legyenek, nem kell hozzá sárga, vagy barna, vagy más szín, hanem a kékek, illetve a váltakozó vastagságú festékrétegek különböző értékeik szerint kékítik egymást. Egyébként Nagy B. István művein a kékek nem intenzíven, dekoratívan, vagy éppen ragyogóan kékek, hanem éppen hogy csak. Felidéződnek Picasso korai monokromatikus korszakainak (kék, rózsaszín) fojtott hangulatai. De mindig ott lappang a domináns kék szín még parázsló tüze, bármilyen 40 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 41 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2003. július 18. 42 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 43 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 44 Beszélgetés Nagy B. Istvánnal 2000. november 18. 45 SZEIFERT Judit é.n. (1994) katalógus előszó. 491
