Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”

súlyosabb terheit, s feltehetően a mintegy 300 főre becsült hősi halott és a 200 sebesült többsége is közülük kerülhetett ki. A várbeli puskás és gyalogos katonák szerepe tehát ki­emelkedő jelentőségű volt a sikeres várvédelem során. Ez egyben rávilágít a harc jellegé­re, amelyben a tűzfegyverek játszották a főszerepet. Az ostrom 38 napja elsősorban e fo­lyamatos tűzpárbajban telt el, s a vár ellen intézett általános török rohamok, a közelharc nem igazán a harcmodor fő jelemzői lehettek, amelyet a Gárdonyi Géza Egri csillagok re­génye, ill. az abból készült nagysikerű film sugall. Az összes 96 főnyi sebesültből, akiket névszerint ismerünk a sérült lovas tisztek szá­ma 20, a gyalogos tiszteké 1 fő. A harcok során hősi halált halt huszártisztek száma 5 fő, a gyalogos tiszteké 3 fő. Ez utóbbiak közt van a várban szolgáló mindkét gyalogos század ka­pitánya is. A jutalmazásra felterjesztettek közül, főként a 14 sebesült tiszt esetében feltűnő, hogy nagyértékű jutalmat kaptak, és érdekes a jutalmazási javaslatnak az a megjegyzése, hogy azért kapjanak jutalmat, hogy továbbra is Egert szolgálják. Dobó előterjesztése nyomán az érintettek megkapták a javasolt jutalmakat. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó is fontosnak ta­lálta, hogy az 1552-es harcokban edzett, kipróbált és összekovácsolódott katonák ne szé­ledjenek szét, hanem továbbra is Egerben szolgáljanak. A tanulmányunk adattári részéből kiderül, hogy az 1552-es tiszti állomány tagjai 10-15 esetenként 20 éven át még a várban teljesítettek szolgálatot. Itt kell megemlítenünk, hogy az egri püspökség korabeli birtokain két szervezeti-igaz­gatási rendszert találunk: a világi nagybirtokhoz hasonlóan egy-egy vár köré csoportosított, több faluból álló uradalmat, és az egyházi nagybirtok jellegzetes birtokigazgatási formáját, az ún. officiolatust Ennek lényege az volt, hogy az egymáshoz közelebb fekvő birtokteste­ket egy-egy központ (tiszttartóság) köré csoportosították. Élére a püspök familiárisaiból je­löltek ki vezetőt, az ún. officiális tisztet, aki a természetbeni juttatásokon kívül fizetést is kapott az egri provizortól. 41 Ezeket a több lovast tartó tiszteket Tinódi lovag-tiszttartó né­ven említi. Hívják őket tiszttartónak is, és magát az officiolatust lovag-tiszti intézménynek is nevezik. Dobónak 14 püspöki birtokon volt lovagtisztje, akik 1552 őszén 46 lovast tar­tottak, s valamennyit berendelte az egri vár védelmére. Ezek a katonák jól megálltak a he­lyüket, hiszen a püspöki birtokok védelmezesekor, vagy a tizedbehajtás során nemegyszer kerültek összeütközésbe, s így a közelharcokban megedződtek, s a felfogadott lovasaikkal ütőképes kis csapatot alkottak. A várharcok során közülük megsebesültek: Baksay Tamás, Baranyay György, Bay Ferenc, Budaházy István, Porkoláb Kálmán. Mások sérülések nél­kül vészelték át a harcokat, mint Dengeleghy Gáspár, Filep András, Filep Demeter, Kamonyay Imre, Kóródy Máté. Körmendy Máté, Nágoly Orbán, Rácz Farkas, Szirmay Pál, Szóláthy György, Tetétleni Pál, Török Demeter, Vajda János lovas tisztek. Az összes 1552­ben, Egerben harcoló officiális tiszt később is itt maradt, s közülük többen még hosszú éve­kig a vár szolgálatában álltak. Dobó a jutalmazásoknál nem feledkezett meg a várba behívott és ott szolgáló iparo­sokról sem. A jutalomra javasolt 27 iparos között 1 borbélyt, 3 puskaművest, 9 mészárost, 8 kovácsot és 6 molnárt találhatunk, akik a munkájukkal érdemelték ki az elismerést. A harcok során nemcsak a város és annak a vára pusztult el, hanem az ostromló török Eger környékén a saját élelmiszer ellátásának a fedezésére 48 falut rabolt ki. 42 Ezért az Eg­41 KOVÁCS Béla 1987. 150-151. Az officiális intézményre lásd még Eger esetében: GYÁRFÁS István, 18-20.;CSIPES Antal 1972. 39., 59. 42 SUGÁR István 1991. 90. 255

Next

/
Oldalképek
Tartalom