Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból
tű sémájához járuló, kimért, precíz illesztési mód pedig az e formakészletet alkalmazók építéstechnikáját jellemző vonás. Első példáiul bizonyára a pilisszentkereszti ciszterci apátsági templomnak az 1180-as években már meginduló építkezéseiből való hosszházpillérmaradványai, valamint az ezekhez kapcsolódó rétegkövek említhetők. 52 Jóllehet az ép formákhoz az egri töredékek csak részleteikben viszonyíthatok. Az egri féloszlopfők közül a kisebb sugarúnak (2.) a felfekvési felülete mindenesetre a pillérrészleten (12. ábra) feltűnő féloszloptörzsének felel meg. A két pálcatag által kísért csúcsívtagos, meszelés és okker alapú kifestés nyomait őrző, aránylag kisebb ívű (r: 2-2,5 m) bordatöredékek méretük alapján melléktérek, talán a mellékhajószakaszok átlós bordái lehettek. 53 A fenti pillérekkel kapcsolatos töredékek a XII-XIII. század fordulóján, a székesegyházon folyt építkezések nyomai. Kérdéses azonban, hogy a pillértöredékek a románkori hosszház részleges vagy teljes átalakítására, megújítására vonatkozhatnak-e. Noha a hiányok miatt ez megválaszolatlan marad, az 1200 tájára helyezhető pillérforma felépülte vagy épülésének folyamata, figyelembe véve a logikus munkamenetet, megelőlegezhette a belső tér rendezését és olyanféle felékesítését, amilyenekről a kisarchitektúra és a padlóburkolat fennmaradt töredékei vallanak. S hogy a pillérek építése és a kórusdekoráció kialakítása között hosszabb időközzel számolni nem feltétlenül szükséges, arra a faragványok ornamentális részleteinek egymáshoz közeli stílusa figyelmeztet. Az 1960-as évek végén a régészeti kutatás a székesegyház északi mellékhajójában, részben a hosszház északkeleti, gótikus pillérének alapozási gödréből „nagy számban" hozta felszínre a fehér, szürkésfehér márvány, és kékes- vagy szürkésfekete árnyalatú, jól csiszolható kőfajtából készült, ép vagy töredékes padlóelemeket. Ezekből egy összeállított 52 Gerevich László: A pilisi ciszterci apátság. Szentendre, 1984. 23-24. k.; Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a 13-14. században. Valamint uő: A pilisi ciszterci apátság. PANNÓNIA REGIA 22. és 236-238. 53 A bordaelemek kisméretűek: tőrészük 18,8-20 cm széles, profiljuk magassága 19,7-20 cm. Kozák K.: Eger, várásatás. 1976. Fényképek. KÖH Tervtár, 25584. VIII. tábla 3. k.; KŐTÁR 1987. 10. 21. sz. 19. k. Ilyen csúcsívtagos bordatöredékek kerültek elő: a korábbi ásatások során is: KÖH Fotótár, 20 739. (1934?); s további két festett töredék található jelenleg a kó'tárban. CSEMEGI József 1941. 92-94. Felmérési rajzot közöl róluk, 1230 utáni, esetleg tatátjárás utáni újjáépítéshez kötött datálással. Csemegi '41-es írásában a Pilisszentkereszten feltűnő „ciszter kora gótika" bordatípusával a forma összefüggésen túl, tipológiai-fejlődési sort vázolt. Feltételezte, hogy a bordaforma Bélapátfalva közvetítésével érkezhetett Egerbe. Fodor László régész és Deák Endre restaurátor szóbeli közlése szerint, melyért ismételten köszönettel tartozom, 2003. áprilisában a székesegyház „tatárjárás utáni" északi hosszházfalának nyugati szakaszán, eredeti falmagból egy, a fentiekkel egyező méretű és profilú, festett, bordatöredéket bontottak ki. Csemegi 1937-es írásában további fontos, jelenleg nem fellelhető egri leletről, öt tagból álló kötegelt falpillér lábazatról tájékoztat, amelyről a Pilisszentkeresztről (kolostorkerengő) és a II. kalocsai székesegyházból való példákkal összefüggésben tesz említést. CSEMEGI József 1937. 361. A lábazat formáinak és méreteinek ismerete sokban segítene korának, valamint a fenti egri pillérrészlethez való viszonyának megítélésében. 131
