Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)
Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból
tével burkolt, néhol termést is befoglaló bimbóforma megfelelője, esetleg tartója, a homlokoldal közbülső levele nélkül átvett származék lehet. A láthatóan homályos emlékezetből idézett modern, kora gótikus előképet „régiesebb", XII. századi jelenségekhez köthető, inkább dekoratív, semmint naturalisztikus hatást keltő formakincshez idomították. 50 E fejezet faragója valahogy úgy kezelte a mintaképét, ahogy az 1-12. (13. kép) szürke márvány kerettöredék faragója átértékelte és stilizálta a fehér márvány faragványok naturalisztikusan hajladozó szőlőleveleit és indáit. A két féloszlopfőn az egyes növényi részletek kezelése - így a sűrű, tömött sorban álló, karéjos végű, vájatolt levélujjak alakítása és felületkitöltésben játszott szerepe - közelről emlékeztet arra a felfogásmódra, amely a kisarchitektúra levélornamenseinél is feltűnik. A fejezetek és a filigrán díszítő faragványok között elsősorban a stílusukban, a formálásuk részletmegoldásaiban feltűnő hasonlóságok alapján vonható párhuzam, amely egykorúságukat valószínűsíti. A lapidarium kiállításának „B "jelű pillérrekonstrukciójában összetett keresztmetszeti formájú pillértörzs rétegkövei láthatók. 51 Ezek egyrészt olyan sarokrészek, ahol a derékszögű (17,5 x 17,5 cm) szögleteket átlós tengelyű, rövid merőleges nyaktaggal kapcsolt, karcsú háromnegyed oszlopok töltenek ki. Másrészt olyanok, ahol e sarokrészlethez 36 cm széles oldal járul, itt 7 cm széles felület mellett 29 cm-es alapvonalú féloszloppal. A féloszlopos részhez illesztett következő rétegkővel ez a pilléroldal szimmetrikus elrendezésűvé egészült ki (12. ábra). Az átlós helyzetű háromnegyedoszloppal kitöltött szögletű rétegelemek oldalfelületeinek némelyikén megfigyelhető, hogy a saroktól 7-7,5 cm széles simára dolgozott szakasz után érdesebb megmunkálású, rovátkolt felület következik, ami minden bizonnyal féloszlop-dob illesztésére szolgálhatott. A féloszlopos rétegelemeknél a féloszlop alapvonalában a pillérmag irányába hátranyúló derékszögű illesztéket alakítottak ki, melybe a szomszédos sarokelem szélét csúsztatták bele. A derékszögű szögletek és sarkok mentén összeillesztett rétegelemek nyers vagy nagyolt hátfelületei az egykori öntött pillérmagot zárták közre. A rétegkövek összetett, kereszt alaprajzú pillértestre vagy falpillérre utalnak, azonban az egykori keresztmetszetnek és tagolásnak csupán az egyik oldaláról tájékoztatnak. Az egyik oldal középtengelyében féloszloppal bővített és a sarki szögletekben háromnegyed-oszlopokkal kísért támaszforma változatai a hazai emlékanyagban a gótika korai időszakának formakészletével tűntek fel. A pillérszerkezet összeállításának közkele50 Lényegében az akantuszleveles kompozíciókból származó, az egymás mellett álló levelek összeérő ujjvégeiből adódó, mélyebben kidolgozott közöket hol a rombusz-formák, hol az élükre és sarkukra állított négyzetek, háromszögek váltakozó sorát geometrikus mustrává fejlesztő megoldás alkalmazása rendszerint az azonos módon kezelt tagok sorából fűzött levélforma stilizáló ábrázolásához, dekorativitást hangsúlyozó felfogásmódjához társul. Mindezek egy XII. századi stílusvonulatot kísérő jelenségek, s ezek azok a „régies" vonások, amelyek a két egri oszlopfő részleteiben is még érvényre jutnak. A példák közül: GEREVICH Tibor 1938. CXIII. t.; DERCSÉNYI Dezső 1943. 81., 20-21. k. PANNÓNIA REGIA 108. 174-175., 1-52., 1-89.; PARADISUM PLANTAVIT433. V. 33. 51 KŐTÁR 1987. 14., 38. sz., 27. k.; továbbá: Kozák K.-Sedlmayr J.: Eger, vár román kőtár. Kiállítási kiviteli terv. 1982. KÖH Tervtár, 24 075. B. illetve Kiáll. Dok. 1982. DIV RA. 37-38. Az öszszeállításban összesen 10, tufából készült, pillértörzsekhez tartozó, helyenként meszelésnyomokat őrző, esetenként átégett felületű rétegelem-töredék szerepel. A keresztmetszeti rajzot (12. ábra) a pillérrekonstrukció tetején vettem fel. Előkerülésükre vonatkozóan: Kozák K.: Eger, várásatás 1970. a 15., 17. fényképtáblán a székesegyház déli kápolnasoránál folyt kutatások felvételein, a XIV-XV. századinak meghatározott falakból kibontott kövek között tűnnek fel. 130
