Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

menő falait a „későbbi középkorban" az alsó kvádersorokig részben visszabontották, alapvonaluk mentén a mellékhajókat nagyméretű kváderekböl rakott fallal zárták le, s ezek előtt, az alapozásnyomokból vélhetően, egy-egy oltárt létesítettek.

33 Az északi mellékapszist lezáró falnál egyes befoglalt részletek még megfigyelhetők voltak: a mellékszentélyek szélességénél 40 cm-rel szűkebb apszis falának nyugati felületei, továbbá a mellékszentélyekhez képest egy lépcsőfoknyival magasabb szintű mellékapszis padozatának szélső, vöröses homokkőből faragott kövei. A szentély körzetében lépcsőrészlet más összefüggésben is feltűnik. A föapszis és az északi mellékapszis közében kialakított falpillér homloka előtt észak-déli irányú, a falpillért a hosszház keleti pillérével egybekapcsoló kelet-nyugati irányú alapozási sávra felfekvő, a főszentély irányában emelkedő, három szintén vöröses homokkőből faragott fokból álló lépcsőrészlet látható

34 (25-26. kép). A lépcsőszakasz alsó fokának felfekvési felülete a mellékapszis indításánál megfigyelhető lépcső járószintjének felelt meg. A 20 cm magas lépcsőfokok a főszentélynek a mellékapszisokéhoz képest legalább 60 cm-rel emeltebb szintjére vezettek fel. Az alsó két fok 87, ill. 85 cm-re, míg a felső 65 cm-re nyúlik ki a falpillér homlokától. A régi kőtár anyagából hagyományozódott egy jókora szélességű, a fentiekkel közel egyező magasságú, téglalap formájú fehér márványtömb, amelynek egyik hosszanti oldalfelülete csiszolt volt (III—47.). Felületén a helyben maradt vöröses homokkő fokok fellépő részének megfelelő szélességűjárástól kopott sáv és mellette durvább megmunkálású, habarcsos, a tömböt a falazatba kötő s egyben a soron következő kőréteg felfekvéséül szolgáló illesztési felület látható. A faragvány egykor minden bizonnyal lépcsőfok volt. A rekesztőarchitektúra fehér márványból készült, kiemeltebb szakaszával hozható összefüggésbe, s valószínűleg a megemelt szintű főszentély homloknézetében került alkalmazásra. A főszentély kezdeténél elhelyezkedő vagy a szentélykörzeten belüli szintkülönbséget áthidaló, esetleg az elrekesztett téren belül rangosabb körzetet (így talán oltárt vagy sírt) egykét fokkal megemelő márványlépcső része lehetett. Az apszisok alapvonala elé ülő falpilléreket és a keleti támaszpárt összekapcsoló 115 cm körüli szélességű alapozás a főszentélynek az eredeti helyzetű északkeleti lépcsőrészletjelölte szintjéig bizonyára felfalazással lehetett kapcsolatos.

35 E hajdani felmenő fal összefüggése a keleti támaszpár maradványainak rekonstrukció előtti állapotban kevéssé egyértelműen kijelölhető keleti oldalsíkjávái bizonytalanul megítélhető.

36 Az ebből adódó kérdésekre, többek között arra, hogy a falazat a pillérközt milyen magasságig rekeszthette le, és hogy a lépcsőrészlet feljebb áthidalt nyílásként jelentkezett-e, válasz már aligha lesz adható. Az épület e szakaszának alaprajza nyomán megfogalmazott, de a felmenő elrende33 A déli mellékapszist leválasztó fal annak alapvonalánál valamivel beljebb húzódik, az előtte álló oltáralappal együtt épült meg. Kozák K.: Eger, várásatás. 1965. Jelentés. KÖH, Tervtár. 25574. 3-4. KOZÁK Károly 1973. 135. Az északi mellékapszishoz még: Kozák K.: Eger, várásatás. 1971. DIV RA. 329. 56. fényképtábla. 34 KOZÁK Károly 1972. 162. és 182.; uő.: 1973. 133., 2. k. Kozák a lépcsőrészietet szószék maradványának tartotta. 35 A lépcsőfokok nyugati oldalfelületein, így a közbülső és a felső fok vége közti szögletben is, 2001 nyarán még jól megfigyelhetők voltak az eredeti habarcsnyomok. 36 KOZÁK Károly 1972. 184. 34. k., 39/b. kép. A déli pillér keleti oldaláról készült felvételről inkább a pillér keleti irányú kötése, semmint oldalsíkja olvasható le. 126