Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

- Kozák Károly megfigyelései szerint a szentéllyel egyező szövetű - kváderfal külső oldala mentén, azzal párhuzamosan épült fel a gótikus kápolnák déli fala.

31 A XII. századból eredeztethető szentélyfej 1929-30-ban került napvilágra a főapszis belső oldalán összefüggő felületű freskórészletek maradványaival.

32 A mellékapszisok felnő támpillér a feltárása korabeli felvételén csak falmagjában meglévő csonk (KÖH Fotótár 22 486., a felvétel a székesegyház északi oldalát északnyugat, az ott 1938-ban feltárt, középkori Szent István prépostság épületével azonosított kápolna maradványai felől mutatja. Vö.: rajza LÉNÁRT Andor 1987. 4Ö8--469. 42-43. k.). A területet 1966-ban Kozák Károly is vizsgálta, s mivel a „támpillér" északi végződését nem találta, feltételezte, hogy az, az általa a templom ék-i végén feltárt, a középkorban a még fennálló románkori mellékszentély oldalához épült négyszögű, sekrestyeként meghatározott, tér nyugati falának maradványa lenne. KOZÁK Károly 1973. 143. 30. k. Az ék-i eltolódott „támpillér" a megújuló templomtest e régit megtartó szakaszán az oldalsó támaszték funkcióját is betöltő négyszögű alaprajzú melléképítménnyel kapcsolatos. Az ék-i melléképítmény keleti részén megtalált külső lábazati részletek Kozák Károly megfigyelései szerint a déli hosszházfal két keletebbi támpillérén és az összekötő falszakaszon jelenleg már csak a műkő változatban ismert profilformával azonosak. KOZÁK Károly 1972. 39. k. A külső lábazatot e keleti szakaszokon pálcákkal kísért negyedhomorlattal tagolt felső, és rézsűs oldalú alsó lábazati réteg alkotja. Ezt a lábazati profilt a keletről számított 2. támpillérrel zárt szakaszban egy, egyszerűbb, a felső lábazati rétegben is pusztán rézsűvel tagolt, a hosszházon körben, az északi oldal keleti „támpilléréig" e formában visszaállított lábazat váltja fel. A hosszház északi oldalán azonban a külső lábazat megfelelő váltásának határvonala nem meghatározható, a fent említett 1938-ra datálható felvétel szerint a kérdéses rétegkövek a keletről vett második támpillér lábazatából (is) kipusztultak. Lásd még: HMM II. 138. 31 A nyugati toronypár építésének ante quem-jét az előcsarnok középtengelyében Kozák Károly által feltárt, falazott, mellékletei nyomán püspöki sír jelenti. KOZÁK Károly 1981. 9. 20-21. k.; uő.: 1989. 5-7. A sírt az abból előkerült pápai ólombullák alapján /XXII. János, VI. Kelemen és VI. Ince/ Dörögdi Miklós egri püspökével /1330-1361/ lehetett azonosítani, akinek síremléke aztán az 1506-os tűz után renoválóknak az átjáró közepén, itt volt útban annyira... vö.: DÉTSHY Mihály 1964/1. 6., 23. j. uő.: 1964/2. 160., 314. és 316. j.; SUGÁR István 1984. 115.; Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei. 1500-1508. közzétette: E. Kovács R Eger, 1992. 329.118. r. A déli kápolnasorhoz: 1934-es feltárásuk: LÉNÁRT Andor 1987.451-454., ill. KOZÁK Károly 1975.81-95.; A nyugatról számított negyedik kápolna datálásához és a Rozgonyi Péter püspök által 1430-ban létesített Szűz Mária prépostsággal való összefüggéséhez: IPOLYI Arnold 1865, 135-136.; BÖHM János 1899. 5.; DÉTSHY Mihály 1964/1. 8. 17.; SUGÁR István 1984. 149-151. és 267.; LÉNÁRT Andor 1987. 438.; NAGY Géza Balázs 2000.47. A kápolnasornál korábbi kelet-nyugati falat jelöli Csemegi periodizált alaprajza; illetve erről KOZÁK Károly 1975. 81-95. 32 Möller István feljegyzése az apszisokról és rajza a főapszis külső lábazatáról jegyzetfüzetében 1929-ből KÖH Kézirattár. К 339. 23. és 57. lapok. Az rajza szerint az egyik (valószínűleg a fő) apszis déli indításánál freskó maradványt figyelt meg. „... Árpád-korból származó ritka freskómaradványok az apszis falán...", Eger, 1930. V. 11. DIV Fotótár. 46 492. sz.; ill.: „... lényeges eredménye az ásatásoknak az Árpád-kori tiszta román templom szentélyének 4 méter magasan feltárt apszisa, melynek belső falán ugyancsak Árpád-kori freskómaradványok vannak... ", Eger с hetilap 1931. V. 17., 2. Az festett kváderkövekről készült egykorú felvételeken és a meglévőkön XIII. század végi, XIV. század eleji kifestésre utaló geometrikus díszítmények láthatók. KÖH Fotótár: 20 744.; KŐTÁR, 1987. 13., 36. sz. A főapszis délkeleti falszakaszán megmaradt, azóta elpusztult freskó részlethez: KÖH Fotótár 83978., KOZÁK Károly 1973. 135. Az északi mellékapszis északi indításánál végzett részleges bontásánál rózsaszínes, vékony fekete vonalakkal díszített vakolatmaradványokat figyelt meg. 125