Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

töredékek alapján az építmény egyes szakaszain a vakfülkék kötött kiosztású sorával bizonyosan számolni lehet.

19 A vörös homokkő kerettöredékek 30-32 és 60-64 cm széles hátú, tagozataikban dísztelen fülkékből származnak, míg a fehérmárványból készülteknél az egy láb széles fülkét keretezők között a pusztán profilozással tagoltak mellett az azonos profilsémájú, tagozataikon és záradékuk homlokfelületén díszítettek egyaránt jelen voltak. A márvány töredékek között tűnik fel a 26 cm körüli sugarú, dísztelen ívmezejü és keretű záradék (11-21.), és ez a méret jellemzi azt a faragványt (III—3.), mellyel kapcsolatban a keretműbe külön lapként befoglalt ívmező feltételezése merül fel. Ugyanakkor a mintegy két láb széles fülkéhez utalható dísztelen, a kerettagozatainak vonalvezetésében nem túl precízen kivitelezett vörös homokkő záradék (II—4.) fehér márványból való méretbeli társa (1-6., 1-7., 1-8.) egykor mind tagozatain, mind homlokfelületén díszes mű volt.

20 A csoportosítás alapjául egyrészt a kőanyag, az ívtöredékek alapvonalának szélessége, másrészt a dísztelen és díszített keretváltozatok szétválasztása szolgál. A töredékek egymáshoz való viszonya összetett, differenciált tagolású és kiosztású építményről tanúskodik, amelyről joggal feltételezhető, hogy a kiemelt részek tagolásában a nagyobb méretű és a díszített fülkék jutottak szerephez. A többi változatból mellé-, alá-, és fölérendeltségi viszonyok bontakozhatnának ki, azonban a töredékek mára leginkább csak az egykori sokféleségről tanúskodhatnak. Az ívmező sugarak függvényében a fülkezáradékok három magassági mérete adódik: 48-50, 41-42, illetve 30-32 cm körüli. Ugyanakkor az ívmező-méreteikkel jellemezhető vakfülkék teljes magassága, magasság-szélesség aránya nem ismert.

21 Ami a bizonytalanságok mellett leszűrhető az, hogy a vakfülkék soraival tagolt építmény egynél több homlokzattal rendelkezhetett, s ebben a főoldalnak a többinél hangsúlyosabb kezelése feltételezhető. Arra, hogy a felépítményben egymással derékszögben találkozó külső oldalfelületeken tagolt szakaszok is szerepet játszottak, a II—1. és II—2. vörös homokkő töredékek kialakítása utal. Az utóbbi lábazati rétegkőnél a két vakfülkét derékszögben megtörő keretsáv foghatta össze, a faragvány az építmény egyik, külső oldalain tagolt sarokrészéhez tartozott. A II—1. faragvány egyik oldalán a fülkeszárakénak megfelelő keretprofil, mögötte pedig a kő túloldalára merőleges, közel 14 cm széles illesztési felület tűnik fel, amely így leginkább fülkehát befoglalására szolgálhatott (vö.: 1-12., II—6., II—7., 11-13.). Az átellenes oldalt a fülkehát sávjában lizénával kísért félhengertag - minden bizonnyal féloszlop rétege - tagolja (9. ábra). A két tagolt oldalfelületet derékszögű, simára munkált felületű sarokszakasz köti össze. A faragvány egyik oldala tehát valószínűleg a vakfülkesor egy szélső tagjának keretéhez tartozott. Hogy a fülke mérete mekkora lehetett, arra támpontul szolgálhat az az egyezés, amely a fülkés oldal és a 31-33 cm sugarú ívmezőt befoglaló záradék (II—4.) hát- és falvastagsága között mutatkozik. A lapidarium 1987-es katalógusában a faragványt a féloszloppal tagolt oldalból kiindulva, mint nyíláskeret részletét értelmezték.

22 Ez esetben a lizénás alátétű féloszlop lenne 19 A fülkék magasságára vonatkozó adat nem ismert, kérdéses az, hogy a szélességi változatok hogyan vonatkoztak a magasságiakra. Lásd: 7. j. 20 A 30-32 cm ívmező-szélességű fülkezáradékoknál (B.5. II—

8;) az ívmező külső kerettagozata és a faragvány vízszintes lezárása közti magasság: 6-6,5 cm, míg a kétszer ekkora léptékűeknél (II—4., 1-6.) a külső kerettag pereme szinte érinti a záradékot, a homlokfelületből alig 2-2,5 cm keskeny sáv marad. 21 7. j. 22 KŐTÁR 1987. 10., a 20. sz. tételnél említik. 121