Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

a nyílás kerete. Ebből a faragvány alaprajzi helyzetének kétféle lehetősége következhetne. Az egyik eshetőség a két tagolt oldal párhuzamos helyzetét, a külső, illetve a belső oldalfelületre eső faltagolást feltételezné. A másik esetben a vakfűikével egy síkban álló nyílás szárának oldalát bélelné a féloszlop. Azonban a nyíláskeret-értelmezésen túl adódik egy további lehetőség is, az, hogy a faragvány a saroklábazathoz (II—2.) hasonló alaprajzi elrendezésben szerepelhetett, de eltérő faltagolású oldalakat kapcsolt volna össze. Ekkor az építmény vakfülkesorral díszített szakaszához derékszögben kapcsolódó oldal tagozata, a falkoronáig felfutó féloszlop, illetve vakárkád részeként tűnhetett fel. Azonban ez utóbbinál kérdés lenne az is, hogy ez egyedi, rövidebb szakaszt kitöltő vagy sorolt, hosszabb felületet tagoló megoldás lehetett-e. A

II-1. faragvány féloszlop rétegével egyező, illetve ahhoz közeli átmérőjű, fél- vagy teljes oszlopok törzs- és lábazattöredékei felbukkannak az egri anyagban, ezek azonban fehérmárványból készültek. Két oszloptörzstöredék (11-11., 11-12.) valamint két azonosan, két horonnyal tagolt, a forma alapján akár fejezetként is felfogható lábazattöredék ismert (II- 9., 11-10., 10. ábra). A 11-12. törzstöredék átmérője pontosan, a másiké valamivel szűkebben felel meg a lábazatokénak, illetve az előbbi átmérő-adat egyezik a II—1. szárkő féloszlopáéval. Kérdés azonban, hogy a töredékek a fenti vörös homokkő darabbal jellemezhető faltagolás fehér márvány szakaszára utaló részletek-e, avagy törpe oszlopok maradványai. Mindenesetre a fragmentumok az eddig megismerteknél jóval komplikáltabb megoldások lehetőségeire is figyelmeztetnek. A fúlkekeretek ép mélységű homokkő tagjain a sima eldolgozású, a márványból készülteknél a csiszolt homlokfelülethez képest matt hatású, fűrészeléssel alakított hátrészletek, valamint az illesztékeknél feltűnő függőleges csapolásnyomok alapján (II-l., II—5., 11-7., 1-7., 1-8.) gondos összeállítású, vékony falú építményre lehet gondolni. További fontos összefüggést kell kiemelni, amely a külső oldalain tagolt, vékony falú építmény darabjai és a párkánytöredékek között áll fenn. A rekonstrukcióba beépített egyik lábazattöredék (B.3.) rajzáról 42 cm-es falvastagság ismert,

23 míg a II—4. vakfülkezáradék és a II-l. kőfülkés tagolású oldala esetében az 27 cm volt.

24 A márvány fülketöredékeknél a mérhető ép vastagság 25, 23, illetve 21 cm körüli (II-5., 11—30., 11-31.). Az ép vállú, precíz illesztési felületű párkányok (1-3., 1-5., 1-18.) felfekvési mélysége pedig a két utóbbinak megfelelő nagyságú. Ezek az adatok is jelzik, hogy a vakfúlkék sorával tagolt falszakaszok és a párkányok egymással összefüggnek. A párkánytöredékek a profilforma és a kőanyag eltérései alapján külön-külön, - a rangsor bizonyára itt is meglehetett - az építmény fehér és vöröses színű szakaszain kerülhettek alkalmazásra, a vakfülkék vízszintes lezárására feküdhettek fel, s az építmény koronázó esetleg övpárkányait alkothatták. Az eddigiekben megfigyelt vonások az elrendezés egyes sajátosságaihoz, részletekhez nyújtanak adalékokat, anélkül, hogy az egészre vonatkozó hiányok az általánosság szintjén túl áthatolhatok lennének. A töredékeiben képviselt kisarchitektúra megnevezése, helyének, építészeti elrendezésének és összefüggéseinek vizsgálata pedig sajnos már a közvetett23 DIV RA. Kiáll. Dok. 1982. 15. sz. A beépítésben a lábazati töredék az egy láb széles fülke keretét indítja, valójában a lábazattöredékek a fülke méretére vonatkozóan nem nyújtanak támpontot. 24 Az elmúlt napokban (2003. V. 26.) a Dobó u. 12. alatti kó'tár régi anyagában került felszínre egy vöröses homokkő' fülkelábazat töredéke, amelynek ép hátrészlete simára munkált felület, a fülkehát befoglalását szolgáló illesztési felület 13,8-14 cm széles. A

II—4. esetében is feltűnő 27 cm körüli falvastagság a B.3. töredék 42 cm-es falvastagságával együtt az építményen belül vékonyabb és vastagabb falú szakaszok alkalmazására utal. 122