Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)
Feld István: Műemlékvédelem és várkultusz Egerben
telmezett, tényleges várkultusz jellegzetes megnyilvánulásának tekinthető. Ugyanakkor az 1925-ben a város és más szervezetek által támogatott magánkezdeményezésként megkezdett kutatómunka elsődleges célja - aligha függetlenül Gárdonyi híres regénye hatásától - elsősorban épp az említett „földalatti járatok" azaz a keleti erődfal aljában kialakított aknafigyelő folyosók, az itteni fülesbástyák ágyútermei és a földfeltöltésben kialakított kazamaták - kitiszítása, rendbehozatala, adott esetben új rabol tozása és mindenekelőtt ezen építményeknek a feltétlenül szükséges munkával a nagyközönség számára való megnyitása volt. Azaz, bár aligha tagadható, hogy az egyesületi-társadalmi jellegű Várásatási Bizottság tevékenysége - melynek részletesebb elemzése természetesen nem lehet feladatom 11 - a korabeli műemlékvédelem szempontjából is igen nagy jelentőségű volt, itt hangsúlyozni kell, hogy az ásatások nem annyira a híres várvédelem színhelyeit, mint sokkal inkább az 1568 után kiépített - a hazai, sőt az európai hadiépítészet szempontjából természetesen elsőrangú fontosságú 12 - új védővonal megmaradt részeit érintették. „Ma már járhatunk a lépcsőkön, melyeken Dobó István járt" - nyilatkozott 1929-ben a feltárt folyosókról egy városi képviselő 13 , akit tévedéséről aligha igyekeztek felvilágosítani a kezdetben még ugyancsak Gárdonyit vezérfonalnak tekintő kutatók. Ilyesmire még akkor sem kerülhetett gyakran sor, amikor Pataki János Vidor szorgos levéltári kutatómunkával megtalálta Ottavio Baldigara és mások korabeli tervrajzait és lassan világossá vált az erősség építéstörténete. Az egri várban a kultusz hívószavai mindig is „1552" és „Dobó István" voltak, s mivel ebből az időből nem maradtak fenn élményt nyújtó építmények, a látogatók többsége még ma is az előbb idézett hittel járja végig a vár említett földalatti, kétségkívül leglátványosabb részeit. Azaz: Egerben alapvetően nem a „várnak", hanem Dobó István és társai várának, sőt még inkább „Az egri csillagok" várának volt és van ma is kultusza, mely tény másutt aligha jelentkező kérdések és feladatok elé állítja - többek között - a műemlékvédelmet is. Pálosiék nagyobb intenzitással 1934-ig folytatott, de a II. világháborúig teljesen sohasem szünetelő kutató- és helyreállító munkája azonban nem szorítkozott magukra az erődítésekre. Bár ez a Pyrker-féle kálvária stációinak fokozatos elbontásával járt, teljes egészében napvilágra hozták a középkori püspöki székes11 A sokszor csak amatőr ásatási tevékenységként jellemzett, de az épp ekkor kibontakozó hazai középkori és korai újkori régészet másutt végzett feltárásainál semmiképp sem szakszerütelenebb munka átfogó, kritikai értékelésére, a fennmaradt dokmentációs anyag, így elsősorban a fényképek teljes közzétételére még nem került sor. Az eddigi feldolgozésok közül kiemelendő: PATAKI János Vidor 1964., továbbá LÉNÁRT Andor 1976., s főleg LÉNÁRT Andor 1982., bár az utóbbi elsősorban csak a vonatkozó levelezés és a korabeli sajtó átfogó feldolgozása. Mindehhez ld. még Fodor László tanulmányát a jelen kötetben. 12 Ld. erre legújabban: DOMOKOS Gyórgy 2000. 31-37. 13 LÉNÁRT Andor 1982. 53. 258
