Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)
Feld István: Műemlékvédelem és várkultusz Egerben
egyház romjait is. Ez már kétségkivül túlmutatott a várkultusz előbbiekben tárgyalt, szűkebben vett célkitűzésein, sokkal inkább az egri püspöki vár, mint műemlék történeti-művészettörténeti értékeinek feltárását és bemutatását célozta. Ennek során azonban a Bizottság lelkes tagjai nem csupán eddig ismeretlen jelentős románkori és késő-gótikus építészeti emlékeket hoztak felszínre 14 , de azok most már természetes megóvási kísérletei során azonnal egy máig megoldhatatlannak tűnő problémával is találkoztak. Hiába fedték le a korabeli - később ugyan hibásnak bizonyult gyakorlatlan megfelelően - betonréteggel a törmelékből kibontott falak koronáját, hiába permetezték a korszak műemlékvédelmének kiemelkedő alakja, Möller István javaslatára parafinnal a falsíkokat, majd látva a kudarcot borították mindezeket ismét földdel-növényzettel 15 , a megégett vagy a földben átnedvesedett puha tufakőzet rohamos pusztulásnak indult. A munka irányítóinak mentségére szolgáljon, hogy közel fél évszázad múlva, sőt ma sem sikerült minderre megoldást találni. Annak érdekében, hogy a védelem mellett egyúttal a kissé megemelt illetve „csekély mértékben felnövelt" 16 falakkal legalább az épület alaprajza bemutatható és a látogatók számára értelmezhető legyen, az 1971-ben itt végzett újabb helyreállítások során a megmaradt eredeti részleteket műkőkiegészítésbe foglalták bele - de alig három évvel a helyreállítás befejezése után már konstatálhatták is a pusztulás fokozódását 17 . Kétségtelen, hogy az egri várszékesegyház fontos, de mégis szerény maradványainak a látogatók számára érthető, esztétikailag elfogadható és ugyanakkor a védelem igényeit is kielégítő „műemléki kezelése" napjaink egyik legnagyobb kihívása a szakemberek számára - s további feladat ezen építmény várkultuszba való illesztése is. 1949, a Várásatási Bizottság felszámolása 18 után a kutatás-helyreállítás nyolc évig lényegében szünetelt. A korábban feltárt-helyreállított s most állami múzeumi kezelésbe került épületrészeken, így elsősorban a már az 1930-as évektől kiállítótérnek használt kazamatákban az 1952. évi ünnepségek alkalmával is csak kisebb tatarozást végeztek 19 . 1957 végétől, a katonaság végleges kiköltözését követően a vár egésze nem csupán egy történeti kultuszhelyhez méltó - múzeumi - funkciót kapott, de egyúttal az ekkor létrehozott Országos Műemléki Felügyelőség s így végre a magyar 14 A székesegyház épitéstörténetét a feltárás eredményei alapján Csemegi József dolgozta fel: CSEMEGI József 1935a., CSEMEGI József 1935b. 15 Minderre legrészletesebben: PATAKI János Vidor 1964. 16 SEDLMAYR János 1974. 294. 17 SEDLMAYR János 1974. 294., valamint ugyancsak annak elhallgatásával, hogy az új, merevebb műkőelemek szinte szétrobbantják az eredeti részleteket: ERDEI Ferenc 1983. 52. 18 LÉNÁRT Andor 1982. 121-126. 19 Az 1950-es években megjelent műemléki munkák így elsősorban a két világháború közötti időszakot ismertethették: GERŐ László 1957., GALVÁN Károly 1958. 259
