Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Fodor László: Régészeti ásatások szerepe a várkultuszban

ves fedkövét. Az ő idejében helyezték el a késő-gótikus székesegyház egyik pilléroszlopán Szt. István első királyunk szobrát, amelyet az olasz Marco Casagrande szobrász készített. A Szent János székesegyház romjainak régészeti kutatásai 1862-ben Henszlmann Imre törekvései nyomán indulnak meg, amelynek eredményeit Ipolyi Arnold tudományos közleményei teszik ismertté. Később az egri vár kultuszához jelentősen hozzájárult az itt szolgálatot teljesítő Balogh János főhadnagy, aki romantikus lelkesedésből kezdett el foglalkozni a vár hadtörténeti emlékeivel, főként az alagutak felkutatásával. Egervár története c. könyve az egyik első összefoglaló munkának számít. A kazamatában megtalált un. falkonéta típusú ágyúcsövet katonai szakértelemmel tanulmányozta és felettesei hozzájárulásával gondos szakmai hozzáértéssel helyezte üzembe és lövéseket adott le vele a négy égtáj felé, tisztelegve ezzel a várnak és Dobó Istvánnak. Könyve különleges olvasmány annak ellenére, hogy Balogh nem volt kutató és nem volt történész. Katonai szakember volt és megjegyzése szerint a várkutatásban nem volt jártassága. Könyvében munkájáról így fogalmaz: „így tehát nem csoda, hogy jelen munkácskám a fentiek folytán szinte hiányos leend... " Majd többek között elmondja hogy milyen munkákat végzett: „E kutatás munkálatai a következők voltak: különböző befalazások kibontása, lyukak, üregek beomlása betömésének elhárítása, az óriási vastag falak áttörése, átfúrása, a föld felett és alatt különbözőépítkezések faja-és anyagnemeinek pontos megfigyelése és az összes falazat alapjainak szigorú megvizsgálása. " Ezekről a munkákról sok hasznos feljegyzéseket készített, melyeket sajnos csak töredékesen ismerjük. Szerényen jegyzi meg, hogy ezek csak feljegyzések „...kerülve minden szóvirágot, regényes színezetet az idegen műkifejezéseket, a történeti valóságot, hű egyszerűségben akként iparkodtam ecsetelni, hogy bárki is megérthesse. " Magáról írja, hogy a „munkák végzéséhez valamiféle rendkívüli delejes erőt éreztem , amely vezérelt. " Kutatásaiban gyakran érték meglepetések, ahogyan ő mondja: „kutatás és tudásvágyaimnak, reám nézve gyakran majdnem szomorú kimenetelei voltak. így egyszer a többek között midőn a vár nyugati oldalfalában Reinc Rudolf úr kertje felett az ún. "Halottak útját" bontottam, a mely alulról erősen be volt jó magasan rakva a betöltésre használt épület és kőtörmelék reám szakad, hogy a kődarabok tönkre nem tettek, csak annak köszönhetem, hogy a hely a hol dolgoztam szűk térfogatú volt és kissé rézsútos, így a lehulló törmelékből csak kis súly került rám végül összetorlódva akadályozta meg teljes pusztulásomat" Ez is mutatja, hogy Balogh elég sok helyen járt az általa emlegetett „tévelyegbe", amiből még a mai napig csak keveset ismerünk és a többiről is csak sejtéseink vannak. (Gyakran számol be olyan helyszínekről, amit utólag azonosítani lehetne.) Úgy gondolom, legtöbb esetben szakmai hitelt érdemelnek beszámolói. Elgondolkoztató sok minden, amire a várral kapcsolatban felhívta a szakma fi242