Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Bitskey István: Az egri vár diadala a XVI–XVII. századi irodalomban

Bitskey István AZ EGRI VÁR DIADALA A XVI-XVII. SZÁZADI IRODALOMBAN Még üszkös romok borították az egri vár sáncait, még málladoztak a török ágyúgolyóktól szaggatott falak, még éppen csak lábadozni kezdhettek a harcok sebesültjei, amikor Kassáról a helyszínre érkezett egy vándor lantos, hogy a helyszínen tájékozódjon a történtekről „igazmondó jámbor vitézektül, kik ez dologban jelen voltának", s az élmény időbeli közelségében szedje versbe a históriát, a „lőtt dolgokat", a „számtalan sok csudák, hadak, öldöklésök" történetét. S innen hazatérve Tinódi Sebestyén deák Kassába, Ferdinándus királnak hív voltába, Egri várnak csuda szerencsájába, Vitézeket írja krónikájába. Ezzel a - modern textológia által praetextusnak nevezett - szövegformációval vezeti be a lantos az Eger vár viadaljáról való ének valódi textusát, az események elbeszélését, a narrációt.

1 A szerzői pozíció és szándék pontos rögzítése ez: önazonosítás, a helyszín, a pártállás és a műfaj kijelölése. A Tinódival foglalkozó szakirodalom mindeddig többnyire a históriás énekek szerkezeti lazaságát, parttalan bőséggel áradó epikáját, adathalmozó sivárságát tette szóvá, nem is indokolatlanul. Az árnyaltabb megfigyelés azonban regisztrálhatja azokat a szövegszervezői technikákat is, amelyek a történetmondás keretének kialakítására irányultak, s amelyek nézetünk szerint hozzájárulhattak a megénekelt eseménynek nem csupán megismertetéséhez, hanem rangemeléséhez, s ezáltal az egri vár kultuszának megteremtéshez is. Ennek esélye ugyanis adott volt: egyfelől a vár földrajzi és stratégiai kulcspozíciója, másfelől a török hadvezetés nagyigényű expanziós hadművelete növelte meg a figyelmet a vár sorsa iránt. Az állandósuló harcok korában, a „vér és dal századában" azonban gyakran sikkadtak el, merültek feledésbe fontos események is, így a mégoly fényes győzelem esetében is kérdéses volt: akad-e annak méltó krónikása, értesül-e róla a közvélemény, s ha igen miként, milyen hatásfokkal sikerül azt népszerűsíteni? 1 TINÓDI Sebestyén (facsimile) 1959. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2002. 189