Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Bitskey István: Az egri vár diadala a XVI–XVII. századi irodalomban

Tinódiról ma már meglehetősen bőséges szakirodalom áll rendelkezésünkre, ebből témánk szempontjából leginkább Szakály Ferenc megállapításaihoz kapcsolódhatunk. О meggyőzően érvelt amellett, hogy a tudósító ének Sebestyén deák „sajátnak érzett, kiküzdött műfaja", mert „átgondolt történetírói program jegyében folytatta az anyaggyűjtést"? Ehhez hozzátehetjük: olvasatunk szerint nem csupán az anyaggyűjtés volt átgondolt, hanem a történetmondást keretbe foglaló motívumok rendje is. Nem olyan mértékben természetesen, mint a nyugati egyetemeken retorikát tanult humanisták latin nyelvű szövegeiben, hanem csupán a hazai deákos műveltség szintjének megfelelően, a megcélzott szélesebb befogadói réteg motiválásának igényével. Az egri ostromról szóló hosszabbik ének például a fohászkodás és hálaadás kettős motívumával indítja és azzal is zárja a narrációt. Az alaphangot már az első strófa megadja: Ti magyarok már Istent imádjátok, És ő néki nagy hálákat adjatok, Jelösben Tiszán innét kik lakoztok, Egri vitézeknek sok jót mondjatok. A régió népének hálája tehát kettős irányú kell hogy legyen: egyfelől Istent, másfelől az egri vitézeket illeti. Mert most - a lantos szavai szerint - csoda történt, amelynek „mássát soha nem hallottátok", ezt pedig nem csupán emberi hatalom művelhette, hanem az égi segítség, éneke tehát arról szól, hogy „Isten mint Ion Egernek megtartója ". Következik ezután a közismert elbeszélés, az ostrom részleteinek történeti kútfőként tekinthető felsorolása, amelynek szinte minden eleméről kimutatta Sugár István, hogy autentikus forráson alapul. Ez az elbeszélés a négy részre osztáson kívül valóban alig mutat szerkesztettséget, viszont arra érdemes felfigyelnünk, hogy a záróformulák szembeötlően foglalják keretbe a szöveg egészét. Az emberi kvalitások dicsérete, a vitézi tettek elbeszélése után végül ismét a hálaadás kötelezettségére utalnak a befejező strófák, amelyek viszont most a várvédőkre vonatkoznak: Kik hívőn szolgálátok Egör várba, Kevélségbe és felfuvalkodásba Ne essetök, legyetök hallgatásba, Az Úristennek nagy hálaadásba. Szálláskoron ki nagy sok viadalba, Titokét megtarta jó szerencsába, Ne légyetök ti hálaadatlanságba, Kiért végre jussatok menyországba. 2 SZAKALY Ferenc bevezető tanulmánya a Krónika modern kiadásához, sajtó alá rend. SUGÁR István, Bp. 1984. 31-34 (Biblioteca Historica). 190