Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

téket nem ismerő, mindenekfölötti tisztelete, azaz feltétlen odaadás iránta, amely imádata tárgyát minden szóba jöhető vád alól felmenti ". Vagyis mondhatjuk más szavakkal, olyan rajongó tisztelet, amely az imádat tárgyából valóságos, a tényeknek megfelelő nemzeti értékmintát képez. De ez a históriai személyeknél nem egyéni döntés, hanem nemzeti közmegegyezés, kánon szülöttje. Azaz a mítosz tovább élése valamilyen kultikus magatartásban. A második megjelenési forma a szokásrend. Ez a leghétköznapibb, a legismertebb, a legmegfigyelhetőbb. Ugyanis ez a kultusz mindennapi gyakorlata. Formái számosak, állandósultak az időben. Van persze, amelyet egy kor, vagy kor-szelet meghatároz, kiemel, majd később elejt, de alapvetően ezek a formák megjelenésüktől és társadalmi gyakorlattá válásuktól, azaz a XIX. század közepétől állandóak. Ilyenekre kell gondolnunk: „szentnek tekintett helyek felkeresése, ereklyék gyűjtése, szövegek áhítatos gondozása, szent idők megünneplése, szertartásokon való részvétel" stb. A harmadik megjelenési forma a nyelvhasználat. Ez minden irodalmi, retorikai stb., műfajban „olyan magasztaló kijelentésekben ölt testet, melyeket sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, mert részletes tapasztalati ellenőrzésükre nincs mód. " Ezek fellelhetők az alkalmi versezetekben, drámai művekben, emlékbeszédekben, sajtócikkekben, pohárköszöntőkben és emlékülések előadóinak szövegeiben.

3 Példáimban külön nem térek ki ezek egyenkénti elemzésére, de a különböző esetek vizsgálata során mindenképpen kiderül, hogy a mítosz fogalom ebben az eseten megnyugtatóan nem tisztázható. Ugyanis a mítosz a mi esetünkben emberfeletti erejű hősökről szóló elbeszélés, szóban terjedő néphagyomány része, amely megjelenik a kultusz magasabb szintű tevékenységének szintjén is. A mítosz és kultusz összekötődésében máig eldöntetlen és olyanná is váló probléma, hogy „a már meglévő mítosz köré szerveződik rítusaival a kultusz, vagy kultikus szertartások utólagos értelmezéseként alakul ki a mítosz. "

4 Ez a kölcsönösség, ez az okokozati viszony függőség a választott példák esetében is elbátortalanítja a kutatót, amikor az eredetet, és az eredetet kiváltó okokat keresi, illetve magának a kultusznak a folyamatát tekinti át. Olyan esetek fordulnak elő többségükben, amelyek közösségi szertartások. Legyenek azok egy adott település vagy azok egyes közösség részei vagy esetleg egy nagyobb közösség részei, ámbár össznemzeti kultuszról nem beszélhetünk, mert a kultusz valójában csak a kisebb közösségeken keresztül érvényesül, fejti ki nemzeti azonosság tudatformáló, kialakító vagy megerősítő egyetemes hatását. Ilyen szempontból nézve a kultusz minden esetben egyfajta politikai demonstráció. Ezt különösen akkor érződik tisztán, amikor a kultusz művelése, a közösség 3 DÁVIDHÁZI Péter 1989. 5-12. 4 DÁVIDHÁZI Péter 1989. 17. 138