Agria 38. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2002)

Praznovszky Mihály: Mítosz, kultusz, história

Praznovszky Mihály MÍTOSZ, KULTUSZ, HISTÓRIA Tanulmányomat olyan bevezetőnek szánom, amely hozzájárul az emlékező ülésszak fő kérdésének, az egri vár kultusza összetett jelenségsorának tágabb viszonyítási lehetőségeihez. Azaz, hogyan értelmezhető a kultusz, miként van jelen a históriában, milyen jelenségei csoportosíthatók, vagy esetleg bizonyíthatóan állandósultak. Lassan másfél évtizede foglalkozom már az irodalmi kultusszal, annak jelenségeivel, e jelenségek mögött felmérhető társadalmi tudattal, a kultusznak az irodalmi muzeologiai gyakorlatban érvényes hasznosíthatóságával. Magára a témára még az 1980-as évek végén egy konferencia keretében figyeltem fel, amely megindította a hazai kultuszkutatást. Ma már mindannyian tudjuk, hogy ennek a szakterületnek a „pápája" Dávidházi Péter irodalomtörténész, aki a magyarországi Shakespeare kultusz feldolgozásával olyan általánosítható összegzésekhez jutott, amelyek általában érvényesek minden kultusz jelenségre, így a mai ülésszakon tárgyalandó történelmi kultuszra is.

1 Bármilyen kultusz - a politikai sem kivétel - vizsgálatnál mindig „el kell jutnunk az eredetig, követnünk kell fejlődéstörténetét, elemezni a sajátos szertartásrendjét, nyelvi jellegzetességeit, be kell pillantani lélektanába, intézményesedésébe, társadalmi hatásába. A végső következtetés pedig a kultusz és a társadalom általános összefüggéseire vet majd fényt".

2 így lehet követni Dávidházi Péter szempontjait kutatómunkánk során. Persze azt is látnunk kell, hogy van valami tudat-forma, amely megkönnyíti munkánkat az elindulásban, a tapasztalatszerzésben. Éspedig a vallási kultusz évezredes szokásrendje, amelyet alapvetően felhasznál - tudatosan vagy ösztönösen - a profán kultusz gyakorlója. Végső soron három olyan meghatározó megjelenési formája van a kultusznak, amelyek közül egynek a vizsgálata is messze túlnőne nemcsak az előadásom, de az emlékülés lehetősein is. Az első: a kultusz, mint beállítódás. Azaz a mi esetünkben olyan egyéniségek, történelmi és irodalmi személyiségek „ rajongó, mér1 DÁVIDHÁZI Péter 1989. 2 DÁVIDHÁZI Péter 1989. CASSIRER, Ernst 1981. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2002. 137