Agria 37. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2001)

Gy. Gömöri Ilona: „Polgár-telep”, „Bankpince”. Szőlőuradalom a hevesi homokon

gozás valamiféle emelkedett hangulatot jelentett. Ha az intéző gyermekei végezték is akiket a mindenes erre megtanított - sohasem tekintették azt játéknak.

127 A telep védelmére alig-alig volt szükség. Védte a szúrós gleditschia-kerítés, amin még apróvad is nehezen tudott átjutni. Csak szőlőérés idején alkalmaztak két csőszt. Egyik a telep Heves felőli, másik a jászszentandrási részén lakott. Kunyhójukat maguk készítették földből és szénából.

128 A csősz egyetlen fegyvere a balta volt, melyet hosszú nyele segítségével úgy használt, mint más a görbebotot.'

29 A kereplőt vadriasztásra és elsősorban a seregélyek kártételének megelőzésére használták. Téli időben a szőlőkarók ellopását kellett megakadályozni, ami a munkavezetők feladata volt. Ha a telep munkásai közül valakit tolvajláson értek, azzal senki sem akart tovább együtt dolgozni, kiközösítették.

130 Borszállítás, szőlőcsomagolás A borkereskedők által megvásárolt borokat általában teherautóval szállították el a telepről. „A kocsi platójára elhelyezett transzporthordókba a pincéből szivattyúzták fel a bort. A szivattyút két munkás működtette, egy hosszú kar ide-oda mozgatásával. A telepnek a fővárosban 2-3 helyen működött termelői kimérése ... Az út 3-4 napig is eltartott a telep kocsisainak, akiket a gazdaság útiellátmánnyal látott el, ugyanis útközben az étkezésen, szálláson kívül a lovak takarmányáról, sőt városokban a kövezetvám megfizetéséről is gondoskodni kellett. Időnként a Bank vezetőségétől olyan utasítás érkezett, hogy a telep több hordó bort szállítson el Abasárra, a cég pincéjébe ... Ennek üzleti okai voltak, ugyanis a gyöngyösi borvidék borai magasabb áron keltek el, mint a hevesi homoki borok. "

m A telep szőlőtermését általában bor formájában, ritkábban sűrített mustként értékesítették, néhány esztendőben azonban a gyümölcsöt szállították el Németországba. „A szőlő rekeszekbe csomagolása gondos munkát igényelt, ezért a cég Gyöngyösről küldött asszonyokat, akik az ízléses papírral kibérelt ládákba, nagy szakértelemmel rakták be a szőlőt. " A szőlőcsomagoló ládák minden elemét külön-külön, száz darabonként dróttal átkötve küldték. Néhány munkás is érkezett az anyaggal és percek alatt kialakították munkapadjaikat. Hihetetlen gyorsasággal dolgoztak, amit a sablon tett lehetővé. „A hófehér színű, kellemes fenyőillatú rekeszekbe került azután a szőlő, mely a gondos csomagolás révén megőrizte hamvasságát. Végül minden rekeszre feliratot helyeztek: HEVESER KULTRAUBEN. Az iparvasút lóvontatású kocsijai vitték ki a gyümölcsöt a hevesi MAV állomásra, ahol a szállítmány az erre a célra rendszeresített Ggh típusú vagonokban kezdte meg hosszú útját. "

132 127 SOÓS Imre 1998. 6. Vö.: PÁLFI József 1989. 23-24. 128 SOÓS Imre 1998. 17. 129 SOÓS Imre közlése. Vö.: PÁLFI József 1989. 26. 130 PÁLFI József 1989. 26. 131 SOÓS Imre 1998. 15. 132 SOÓS Imre 1998. 15-16. 365