Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében
A nadrág, dolmány, mente, köpönyeg 1660-1818 között minden limitációban szerepel, hagyatéki leltárakban is gyakori. A laibi, ujjatlan laibi a német szabók limitációjában szerepel először 1716-ban 48 , az (egri) Piartzon áruló Szabók, az (egri) Magyar Munkának árai és (gyöngyösi) az Vásári Munka árai között 1818-ban tűnik föl először. 49 A lajbi, férfi mellény derékig érő, testhezálló, elől gombolódó ujjatlan férfi felsőruha. Általában kék vagy fekete posztó az anyaga, de mezővárosokban lakó parasztság számára selyemből, bársonyból is készíthették. Paszomány és zsinórozás mellett legfontosabb dísze a fémgombolás. Nyugati, német eredetű, az úri és polgári körökben jelent meg először. Paraszti használatáról a XVIII. század közepétől tudunk. 50 Ezek a viseletdarabok a legdrágább posztótól a legolcsóbbig számtalan változatban szerepelnek mindegyik limitációban. Az anyag finomsága mellett a díszek is jelzik kinek a számára készültek {paszomány, sujtás, selyemzsinór, ezüstborítás stb., 1724, 1730), illetve ki is írják: paraszt embernek való nadrágh (1716, 1771). A különbség az árakban is jelentkezik. A szabás változását is nyomon tudjuk követni: hosszú mente, rövid mente, útra való hosszú téli mente (1716); anglia posztóbul, veres rókával, földig érő mente (1764. hagyatéki leltár). Egy köpönyeg az mostani Mod szerint ... Egy magyar Köpönyeget közönségessen ... (1818); a magyar mente megnevezéssel is az 1818-as limitációban találkozunk először. Az árszabások és hagyatéki leltárak adatait nagyon jól kiegészítik a fennmaradt remekelőírások - szabásmintakönyvek. Remekbe olyan jellegű ruhadarabokat kellett készíttetni, melyeket azután el lehetett adni. A céhszabályzatból is kiderül, hogy a mesterremek olyan termék volt, amit eladtak. „... Az igen szegény legénynek a szerszámait a céh szerzi meg, amely a remek eladásából visszatéríttetik. " 5I Heves megyében két céhes szabó mintakönyv maradt fenn. A gyöngyösi mintakönyv a XVIII. század végéről, a XIX. század elejéről való. 19 remekrajzot tartalmaz: 7 egyházi öltözeti darabot, egy templomi zászlót, egy regement zászlót, 8 magyar férfi és női öltözetet és egy midért. A keretbe foglalt mintákat kifestették, és egyszerű kézírással a megnevezések, a szükséges anyag és mennyisége adott. A mintakönyv a gyöngyösi Mátra Múzeum tulajdonában van (Ltsz. 85.34.1.) és Domonkos Ottó ismerteti összefoglaló munkájában. 52 A másik mintakönyv az egri szabóké. Az egri szabók történetének fontosabb állomásait Balassa Iván dolgozta fel. 53 „Az Remek Szabás módgyárul Szolló könyve a Betsülletes Egri Magyar Szabó Czéhnek, mely készült 1838 dik Évi Május 18-dikán" a remekbe készítendő ruhadarabok leírását tartalmazza, a mintakönyv, a rajzok nem készültek el hozzá. A DIV Történeti Gyűjteményében lévő mintakönyv leltári száma: 81.50.1. A tíz remekdarab közül négy egyházi rendeltetésű: papi süveg, templomi zászló, pluviale, palást. Hat polgári-nemesi-köznépi: Zrínyi Dolmány, rövid magyar Dolmány, Rövid magyar Mente, Magyar Nadrág, és a 10. bejegyzés: A Magyar Dolmány Mellény, amit már később, más kéz írt az előzőekhez, amint a divat változott. E mintakönyvvel egy kicsit részletesebben is foglalkozunk. Egyrészt, mert kitűnik belőle, hogy az egri Magyar Szabó Céh nemcsak a város hagyományos viselet-szükségletét elégítette ki a múlt század 48 FLÓRIÁN Mária 1998. 197. 49 FLÓRIÁN Mária 1980. 188-190. 50 FLÓRIÁN Mária-Horváth Terézia 1980. 554-556. 51 BERTHA László 1939. 9. - A Csizmadiacéh 1695-ből származó szabályzata. Hasonló volt az előírás a többi céhnél is. 52 DOMONKOS Ottó 1997. 273-293. 53 BALASSA Iván 1968. 249-261. 308
