Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

tó: aba, remek, kislicsér, sebtuk (septuk), karasia, kösz karasia, közönséges posztó, középszerű karasia, morvaj posztó (morvái), boroszlai posztó, vásári posztó, és nem tudni milyen minőséget takar a lazur (kék színű posztó) és tubuzki.^ Az árszabásokból az is kiderül, hogy széles társadalmi rétegnek sokféle terméket varrtak a szabók. Teljesítettek katonai megrendeléseket, készítettek egyházi ruhákat, ugyanakkor módos polgári öltözetdarabok - férfi és női ruha egyaránt - és parasztok számára varrt nadrágok, dolmányok egyaránt kikerültek a kezük alól. Gyöngyösön a postakocsisok ruházatát is helyi mesterek készítették, ezt bizonyítja Kelemen Bertalan szabómester 1819-ben kelt számlája, a gyöngyösi postalegények részére varrt ruhákról.

42 „Finomposztóból" készült ruhadarabok A következőkben azokat a gyári posztóból készült férfi viseletdarabokat tekintjük át, amelyek a paraszti öltözetbe is beépültek: nadrág, dolmány, mente, köpönyeg. (Nem térek ki részletesen arra, hányféle méretben, milyen kivitelben, milyen díszítéssel készültek.) A XVI-XVII. századtól a gyári posztóruhák közül elsőként a nadrág használata terjedt el a kézművesek és a módos parasztság körében, mégpedig ellenzős nadrág változatban. Ezt a típust magyar paraszti viseletnek tartották, de tulajdonképpen a nemesi és katonai öltözetből vette át a parasztság, alatta a vászonnadrág szűk változata alsóruha szerepét töltötte be.

43 A dolmány térdig vagy combközépig érő kabátféle, úr és paraszt egyaránt hordta. Testhezálló, felálló gallérú, paszomány, zsinórozás, fémgomb - módosabb parasztoknál ezüstgomb - díszítette. A XVIII. században - néhány elmaradottabb vidék - pl. Palócföld kivételével - országszerte divattá vált.

44 A XVIII-XIX. század fordulóján a dolmánydivatnak újabb hulláma indult, a dolmány a nemesi viseletben a lehető legrövidebb volt, a csípőt is alig takarta. Ez a rövid forma terjedt el a köznépi használatban is.

45 A mente posztóujjas, amit férfiak és nők egyaránt viseltek: télen felöltve, nyáron díszruhaként panyókára vetve, mentekötővel erősítették fel. Díszítése fém (réz, ólom, ezüst) vagy zsinóros gombolás. Szegése fekete vagy fehér bárányprémből, módosabb parasztságnál rókaprémből készült. Különböző változatai alakultak ki. A bő, térdig érő forma mellett általános a derékban szabott, rövid mente is. A menteviselet a XVIII-XIX. század fordulóján élte virágkorát. A paraszti viseletben a nemesi és huszárviselet hatására terjedt el.

46 A köpenyeg, magyar köpönyeg egész vagy félkörös, ujjatlan gyapjú felsőruha. Készíthették gallérral is. Módos gazdák, mesteremberek legelőkelőbb viselete. A XVII. században katonák, hajdúk viselték.

47 41 A posztófajták minőségének meghatározásánál az alábbi munkákra támaszkodtam: Gáborján Alice 1991. 392-393.; Németh Gábor 1990. 91-92. és Endrei Walter 1989. 215-238. - Ez utóbbi munka szójegyzékében részletesen megtaláljuk a XIII-XVIII. századi magyar forrásokban előforduló szövetelnevezések legfontosabb műszaki paramétereit, rendeltetésük és származásuk adatait. 42 SUGÁR István 1984. 245. 43 FLÓRIÁN Mária-Gáborján Alice 1980. 678. 44 FLÓRIÁN Mária 1977. 599-601. 45 FLÓRIÁN Mária 1997. 642. 46 FLÓRIÁN Mária 1980. 560-561. 47 FLÓRIÁN Mária 1980. 301-302. 307