Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Veres Gábor: Közösség és környezet. A környezet hatásai a Bél-medence népi társadalmára a XIX. század második felében

lembe kell venni, mely a településen élőkön és a központi szerveken keresztül is hatást gyakorolt a tájegység vallási környezetére. A népi kultúra és a vallási környezet közös vizsgálata már csak azért is indokolt, mert a változások párhuzamosan, hasonló tendenciák szerint zajlottak. A vallási környezet részét képező objektumok és az ehhez kapcsolódó tradíciók, szokások a változások ütemét lassítják, a hagyományos elemek konzerválódását, huzamosabb ideig való fennmaradását segítik, s ezáltal a népi kultúra, a tradicionális kultúra kontinuitását biztosítják. A folytonosság a XX. században már teljesen mást jelent, mint a megelőző században. A XIX. században és különösen ennek második felében születtek meg - a magyar nyelvterület csaknem minden részéről azok a néprajzi leírások, melyekhez a tudomány a XX. században bekövetkezett változásokat viszonyítani tudja. A népi kultúra ezt megelőzően is változott, különböző környezeti, történelmi stb. hatások következményeként, valamint belső törvényszerűségei szerint. Sajnos, nem ismerjük a népi kultúra teljes szerkezetét a korábbi évszázadokban, abból csak hiányos forrásokkal rendelkezünk. A folytonosságot, a kontinuitást nem a népi kultúra egészére, hanem egyes elemeire vetítve kell értelmeznünk. Ebben az esetben a XIX. és a XX. századi változások különbségeként ezek arányát emelhetjük ki. Századunkban az átalakulás számaránya jóval nagyobb, mint korábban. Ennek oka pedig az, hogy soha nem érte ilyen sokféle és ilyen mértékű, az ember alkotta, mesterséges környezeti hatás a helyi társadalmakat, falusi közösségeket, mint a XX. században. A vallási környezet más környezeti elemekhez képest lassabban változik, s azok a társadalmi vetületei, melyeket a népi vallásosság keretén belül vizsgáltunk, ehhez igazodtak. Nem véletlen, hogy az újra megélénkült vallási néprajzi kutatások az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket értek el, publikációk sora jelent meg. A rendszerváltás, a politikai környezet kedvező változása tette ezt lehetővé. Az eredményekhez azonban az is hozzájárult, hogy a néprajz más területeinél jelentősebb mértékben gyűjthettek a kutatók a népi vallásosság elemeit a magyar nyelvterületen. A Bél-medencében a XIX század második felében a vallási környezet szerepének csökkenéséről még nem beszélhetünk. Ekkor jelentkezik először a tájegységben az a környezeti hatás - az ipari környezet - mely a későbbiekben átformálja a helyi társadalmat, gazdálkodást és ezzel együtt a népi kultúrát is. Az ipari környezet hatásai Az ipari létesítményeket az ember hozza létre, telepítésüket azonban a természeti környezet alapvetően meghatározza. A természeti környezet valamely adottsága képezi az egyik legfontosabb ipartelepítő tényezőt. A kedvezőtlen természeti környezet, önmagában is elegendő ahhoz, hogy az adott terület ipar nélkül maradjon. Ugyanakkor nem ez az egyetlen tényező, mely a telepítés helyét meghatározza. A tulajdoni viszonyok, a lakosság elhelyezkedése, száma, szerkezete, a politikai viszonyok stb. is befolyásolják azt. A vizsgált medence hat településéből négy faluban (Balaton, Bekölce, Bükkszentmárton, Mikófalva) az ipari tevékenység a kézműpar szintjét sohasem haladta meg, nagyobb ipari beruházás nem volt. Bélapátfalván és Mónosbélen azonban már a XIX. században és azt megelőzően is létesültek ipari-bányászati üzemek a környezetükben található kőzetek, ásványi anyagok hasznosítására. 294