Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Szilvásvárad-Töröksáncon

Az anyagungból hiányoznak a klasszikus pilinyi formák. A kyjaticei kultúrában továbbélő pilinyi hagyománynak tarthatóak a csücskös peremű tálak, a köralakban benyomott pontokkal díszített urnák, a bekarcolt, árkolt vállú edények. Az urnamezős kultúrából terjedt el, de általánossá vált a késő bronzkori népeknél a turbántekercses és a síkozott peremű táltípus, a fülnél szögletesen felmagasodó peremű csésze, a síkozott hasú urna. Az urnamezős kultúra konkrét hatása a Szilvásvárad-töröksánci lelőhelyen nem számottevő. A lausitzi kultúra hatására terjedt el a belsődíszes táltípus - ami a többi kyjaticei lelőhelyhez viszonyítva nagy számban van képviselve itt - és a hengeres nyakú, öblös urnaforma. A gávai kultúra anyagára jellemző, feltehetően annak hatására jelent meg a kyjaticei kultúra szilvásváradi lelőhelyén a belső oldalán síkozott tál, a kannelurázott, hullámos csücskös peremű tál, a bekarcolt hullámvonalakkal, seprűdíszítéssel készített darabok, a belülről kinyomott nagyméretű dudor díszítés urnák oldalán. Feltűnő az, hogy a jobban datálható egyedi tárgyak közül az agyagkarikák, kocsikerék modellek és a kisméretű agyagedények megtalálhatóak ugyan az urnamezős kultúrában, de a lelőhelyünkön meglévő darabok a gávai kultúrára sokkal jellemzőbbek. Az állatszobrok és az idoltöredékek a gávai kultúra befolyását bizonyítják, azon belül egyértelműen keleti hatásúak. A szilvásváradi leletanyag döntő többségét a kyjatice kultúra klasszikus anyaga teszi ki, amire az ívelten kihajló peremű, kúpos nyakú, öblös hasú urnák, a vízszintesen bekarcolt, besimított, árkolt díszítés, a pontsorminta, esetleg girlandmotivum megjelenése az edények nyakán, függőlegesen és ferdén árkolt hasú csészék, urnák, a kettőszínű felületkiképzés jellemző. Az eddigiekből az következik, hogy a kyjaticei népesség döntően a kultúra korai és klasszikus időszakában (Ha Al, A2, Ha Bl, i. e. 11-10. század) élt a hegyen. A bekarcolt háromszögalakú motívummal és a koncentrikus körökből kiinduló függőleges vonalmintával díszített belsődíszes tálak а На В periódusra jellemzőek. A belülről kinyomott árkolt bütyökdíszítést a gávai kultúrkörhöz tartozó, velük párhuzamosan élő és őket követő népek (Babadag kultúra, Basarábi kultúra, Mezőcsáti kultúra) а На В és Ha С periódus folyamán használták. A kis vázafejű tű és a tokosbalta а На B3 periódusra datálható, ezek alapján bizonyítható, hogy a település lakossága megélte а На В periódus második felét is. A neolitikum idején csak a természetes védettségű magaslati helyet választotta lakhelyének a bükki kultúra népe. A következő megtelepülök, a kyjaticei kultúra lakossága kezdetben szintén nem épített erődítést, csak a különálló, magaslati, jól védhető hegycsúcs természetes adottságait használta ki, oda telepedett, ahol védelmét biztosítottnak látta. Erre utal a sánc földjében megtalált nagy mennyiségű leletanyag, vagyis egy hosszú életű telep hordalékából készítették az erődítést. A sáncátvágás alapján, a települési szintek hiányában nem tudjuk megmondani, hogy mikor készítette a sáncot a kyjaticei népesség. Telepjelenségként belső kronológiai elkülönítésre és a telep felépítésének megismerésére is alkalmatlan lakógödör lasarazott szintjének részletei, néhány gödör, tűzhely, hamus folt került elő. Töröksáncon más, a kyjaticei népességet követő, а На С periódusra datálható kultúra emlékanyaga nem volt. Megvizsgálva a környező földvárak jellemzőit, megállapíthatjuk, hogy FelsőtárkányVárhegy lakossága a kyjaticei kultúra klasszikus időszakában, а На A2, Ha Bl periódus, az i.e. 10. században és az i. e. 9. század elején élte fénykorát. A különálló, magaslati helyre költöző, de még nem erődítő népesség békés kereskedelmi kapcsolatokat folytatott az urnamezős kultúra váli csoportjával, amit az anyagában megjelenő import kerámia dara48