Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

Amerika sem vonhatta ki magát az angol akvarellfestészet tapasztalatai alól, ahol kezdetben a kiforratlan, kissé durva közízlés hatása még felfedezhető a műveken, ám ahol például a festékek kifejlesztésénél sokszor a művészek kívánságaira is igyekeztek figyelemmel lenni. 1866-ban ők is megalakították a vízfestők társaságát, American Water Color Society néven, melynek első elnöke Samuel Colman volt, ki a híres üvegtervezőnek, Louis Tiffanynak is készített terveket. A századfordulóhoz közeledve a francia impresszionizmus, illetve Cézanne hatása mutatható ki többek között JAM Whistler (1834-1903), Winslow Homer (1836-1910), Maurice В. Prendergast (1859-1924), vagy éppen John Singer Sargent (1856-1925) munkásságában. XIX. századi hazai művészetünk szempontjából a legkorszerűbb elveket követő angol akvarellfestészet mellett a bécsi akadémiáról kikerült mesterek munkásságának hatását kell kiemelni, hiszen a Habsburg monarchia egységbeolvasztó nyomásából egyértelműen adódott az osztrák művészet igen erős befolyása. Az angol akvarellel történt közvetlen találkozásáról Barabás Miklós (1810-1898) számolt be önéletírásában.

75 Ez az élmény oly nagy hatással volt rá, hogy hosszasan, nyomatékosan, s főleg az újfajta akvarellezés lényegét tökéletesen megértve, lelkes csodálkozással számol be a történtekről. Mint akvarellista 1834-35-ös itáliai tanulmányútja során szerezte a legértékesebb ismerteit, ahol William Leighton Leitch (1804-1883)

76 skót akvarellfestővel találkozott. E találkozás nem csak az akvarellfestészet új technikájában való jártassághoz, hanem a perspektíva tudományának megismeréséhez, összességében művészi látásmódjának alakulásához, korszerűbbé válásához segítette hozzá. Hosszabb időt töltöttek együtt Velencétől Rómáig tartó közös utazásuk alkalmával. Összehasonlítva Barabás egymásba omló tónusértékekkel, árnyalatokban gazdag színvilággal, könnyed ecsetkezeléssel festett itáliai akvarelljeit,

77 - melyeknek sorát egész életében gyarapította

78 a kortársai által készítettekkel, megállapítható, hogy az angol szemlélettel való találkozása műveinek hangsúlyosan modern ízt kölcsönözött. A különbségen nem is csodálkozhatunk, hiszen a kialakulóban lévő honi művészetünk képviselői elsősorban a hagyományos miniatűrportrékon és a munkaigényes, roppant részletező és az angol nedves eljárással szemben szárazon tartott bécsi akvarellfestészeten nevelkedtek. E másfajta szemlélet és festésmód ellenére mégis elmondhatjuk, hogy az 1800-as éveket nem csak Angliában, hanem osztrák földön is az akvarell századának nevezhetjük. Hozzávetőleg 1780-ban kezdődött el a császárvárosban is az a fejlődési folyamat, melynek eredményeként olyan zseniális alkotók kerültek ki az akadémiáról, mint az annak tanárává s direktorává kinevezett Friedrich Heinrich Füger (1751-1818). Az ő munkássága mellett a századelő osztrák mesteri közül kiemelkedik a biedermeier idillt megjelenítő Eduard Gurk (1801-1841), Josef Kriehuber (1801-1876) és Jacob Meinhard Bayer 75 BARABÁS Mikós 1998. Ezzel a témával bővebben foglalkozom az Agria XXXIV. kötetében, H. SZILASI Ágota 1998. a. 349^100.; Fontos irodalom még ebben a témában SZVOBODA D. Gabriella 1985. 76 W. L. Leitch Glasgowban tanult, s mint sok akvarellista pályatársa hosszabb ideig élt Itáliában, s akvarell emlékképeket festett honfitársai számára a kedvelt nyaralóhelyként meglátogatott országban. Színházi díszlettervezőként, valamint Viktória királynő festőtanáraként dolgozott hazatérése után, majd az Akvarellfestők Új Társasága elnökévé is megválasztották. 77 Barabás Mikós legangolosabban festett akvarellje megítélésem szerint az 1834-ben készített Lago Maggiore 15,7x24 cm (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 78 H. SZILASI Ágota 1998.b. 411