Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

Az impresszionista festőknek is kedvelt anyagává vált ez a könnyed, fényhatások kialakítására oly alkalmas festőszer. P. A. Renoir (1841-1919) - kinek rajzai, így akvarelljei

71 is csak halála után kerültek nyilvánosság elé - külön bensőséges világot teremtett ezeken a lapjain. Gyakran igen kevés eszközre, leheletfinom festékfölrakásra volt csak szüksége ahhoz, hogy a mozgást, a fényjelenségek változását megjelenítse.

72 Camille Pissarro (1831-1903) is csodálója volt a XIX. század eleji angol akvarellfestő mestereknek (Turner, Constable), s hatásukra 1881-ben több akvarellt készített szinte angolosan könnyed tökéllyel. A németek a XIX. században a színezett rajzokon keresztül találtak vissza az akvarellhez s elsősorban angol festékekkel és papírokkal igyekeztek dolgozni. A német festészeti akadémiák közül a drezdai volt az, ahol a koppenhágai és a római tanulmányok mellett a művészek ismereteiket megszerezték. A romantikához való kötődés, a természettel való eggyé válás, a múltba vágyódás érzelmi telítettséggel vegyül képeiken. A nazarénusok erős vallási töltéssel bíró festészete mellett (J. F. Overbeck), a tájfestészet jeles egyéniségének, C. D. Friedrich (1774-1840) hatása érvényesült a legerősebben. Az ő nyomdokain indulva, de az itáliai táj szépségétől inspirálva születtek meg Heinrich Dreber akvarelljei.

73 Bajorországban a királyok által támogatott művészeti akadémia ellensúlyozására, mellyel már a nazarénus festők is szembefordultak, 1832-ban alakult meg a Müncheni Művészeti Egylet. Az elsősorban a naturalista irányzatokat követő művészek ezáltal egyre közelebbi kapcsolatba kerülhettek a közönséggel és a piaccal. A művészeti morálról és a művészet szabadságáról szóló viták is egyre gyakoribbak lettek, melyek hatására a rajzhoz és az akvarell technikájához fűződő viszony is megváltozott. A naturalistáknál fontos feladattá vált, hogy a természetet, mint a megszülető mű előképét minden véletlenségében megtartsák, és a színek segítségével kívánták az összefüggést megtalálni a közvetlen természeti hangulat és a szubjektív emberi érzelmek között.

74 Különösen I. Max Joseph volt az, aki az 1800-az évek elején megbízásaival is a naturalista tájkép és életképfestészet pozícióját emelte. Ilyen megbízások voltak a badenburgi Nymphen-durger Parkjáról vagy a Bajorország legszebb tájairól, valamint a különböző nemzeti viseletekről készíttetett akvarellsorozatok. A XIX. század első felében német területeken is kialakult tehát egy, ekkor még nem kimondottan modern, de már polgárinak nevezett, a kor igényeinek megfelelő művészet. Felfedezettlenségük ellenére is kiemelkedik néhány alkotó a művészek sorából, kik az akvarell technikáját szívesen használták. Egyedülálló jelentősége van például a német akvarellfestészet képviselői közül az Johan Georg von Dillis (1759-1841) korai munkáinak, Wilhelm von Kobell (1766-1853) portréinak, vagy az aprólékosan rajzos C.P Fohr (1795-1818) és W. Scheuchzer (1803-1866) tájfestményeinek, majd később Wilhelm Leibl (1844-1900), Hugo von Habermann (1849-1929) munkásságának. 71 P.A. Renoir: Vidéki táj, 1883 tus, akv. 478x297 mm (New York, magángyűjtemény); Halásztanyák, 1888 akv. 130x235 mm (Párizs, Louvre); Ház áfák között, 1910 akv. 180x261 mm (Párizs, Louvre) in: RENOIR, P. A. 1960. kat: 15., 14., 27. 72 Durand-Ruel és Vollard műkereskedők ügyeltek arra, hogy Renoir tanulmányai, vázlatai ne kallódjanak el. Durand-Ruel rendezett rajzaiból, pasztelljeiből és akvarelljeiból a festő halála után kiállítást, in: RENOIR, P.A. 1860. 13. 73 Heinrich Dreber: Itáliai tájkép Olevano mellett, akv., toll. 184x274 mm (Budapest, Szépm. Múz. Ltsz.: 1935-2845.) in.: GERSZI Teréz-GONDA Zsuzsa 1994. 28. 74 FRIEDEL, Helmut 1994. 8. 410