Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

latkereséssel, beszélgetésekkel telt el. Este gyertyás körmenet volt. Az éjszakát legszívesebben a templomban töltötték az asszonyok. Azt tartották, hogy ezzel imádságaik hamarabb meghallgatásra találnak. Néhány asszony felügyeletére bízták a fiatalokat, gyerekeket, nekik házaknál kerestek szállást. A velkenyei búcsúsok az ünnep délelőttjének szertartásaiba kapcsolódtak be. Délután egy óra körül már indulniuk kellett hazafelé, így is késő este érkeztek meg. A Mátraverebély-Szentkúti búcsúból gyakori búcsúfia volt a kőkereszt, bölcső, tükrös szív, mézeskalács huszár, szentkép, biblia, szobrok, olvasó szíves mézeskalácsból, cifrabot, kereplő. Sokan az otthoni szükségleteknek megfelelően is itt vásároltak edényeket, zsákokat, ruhafélét a kirakodó iparosoktól, kereskedőktől, háziiparos parasztoktól. Elengedhetetlen volt a Szentkút vizéből hazavinni. Részben saját célokra, részben az otthon maradottak számára. Mivel a szertartás befejezésével a szentkúti papok valamennyi innen hazavitt tárgyat megáldottak. A tárgyaknak is, de főképp a szentkúti víznek mágikus erőt tulajdonítottak, túl azon, hogy szentelt vízként használták. Erről a későbbi fejezetekben még lesz szó. A csoportos hitközségi zarándoklat tehát megszűnt - egyénileg - még az utóbbi évtizedekben is jártak Velkenyéről a Mátraverebély-Szentkúti kegyhelyre. Templombúcsú A falu életének minden esztendőben megismétlődő jeles eseménye. A velkenyei templom Rózsafüzér Királynőjének van szentelve, ennek megfelelően a búcsút október első vasárnapján szokták megrendezni. Erre az alkalomra rendszerint hazatérnek a falu idegenbe szakadt lakosai. Velkenye elszármazottjainak a száma különösen a XX. században egyre szaporodó, így egyre fontosabbak ezek a rendszeres búcsúbeli találkozások, hiszen ilyenkor a „történelmi falu látogat haza".

32 Az ünnep délelőttjén került sor a nagymisére. Itt a falu apraja-nagyja igyekezett megjelenni. A háziasszonyok közül azok hiányozhattak, akik az ebédet főzték. Több háznál már előző nap megfőztek, így a gazdasszony is eljöhetett a templomba. A pap mondott beszédet, majd az Oltári szentséggel körbejárták a templomot. Ezzel együtt vitték a négy rúdon támaszkodó baltacint. A körmenethez hasonló sorrendben sorakoznak fel, mint búcsújáráskor. Elől ministráns megy a kereszttel (3. kép), őt lobogót vivő négy fiú követi, majd a lányok, gyerekek. Középen a pap, utána a kántor, majd a férfiak. A menetet az aszszonyok zárják. Ebben a sorrendben kerülik meg - hálaadó énekeket énekelve - egyszer a templomot. Ezután újra helyet foglalnak odabenn, végighallgatják a szentmisét, a prédikációt. A helybéliek magukkal vitték a más faluból érkezett vendégeket is. A templomi szertartást követően mindenki hazatér. Elfogyasztják az ünnepi ebédet. Az ezt követő beszélgetések a délutánba nyúlnak, majd a vendégek hazaindulnak. A „bál" már több éve nem kerül megrendezésre Velkenyén. A népi vallásosság egyéb megnyilvánulásai Ebben a fejezetben a velkenyei lakosság vallási életének a búcsúkon kívül fellelhető elemeit próbáltam összegyűjteni. A lakosság túlnyomó többségét alkották és alkotják a római katolikus hívek. Ezt jól tükrözi az 1930-as népszámlálás is. Akkor 511 lakosa volt a falunak, ebből: római katolikus 485 fő, evangélikus 5 fő 32 BÁRTH János 1980. 62-63. 350