Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
Gy. Gömöri Ilona: A hevesi temetők
felekezetek maguk is alkottak „temetői szabályrendeleteket". Hevesen ilyen rendelkezés csak a reformátusok temetőjére vonatkozóan ismeretes 1914-ből. 59 Ebben határoznak temetőbizottságok és temetőgondnok választásáról és előírják feladataikat, rendelkeznek a temető jövedelméről, meghatározzák a sírok nagyságát, a bekerítés és a sírboltok árát, a családi temetkezést engedélyezik, köteleznek a temető gondozására és őrzésére. A nagycsaládi, rokoni és a kiscsaládi temetkezés nyomai eltérő mértékben, de Heves minden sírkertjében napjainkig fellelhetőek. Ez általánosan elterjedt szokás leginkább a mezővárosok körében, ahol a települést több temető veszi körül. Minél több temető van egy városban, annál több lehetősége akad a lakosoknak, hogy a rokonaikat egymás közelébe temessék. A nagycsaládok tagjai törekedtek arra, hogy sírjaik egymás mellett, de legalább egymás mögött helyezkedjenek el. így rokonsági foltok, külön sírcsoportok alakultak ki. Egy területet egyazon rokonság igyekszik generációkon át is megtartani. 60 így Császon külön síregyüttest alkotnak a Somodiak, a Balázsok, a Felső temetőben az ontopai Petheők, a Sztankovicsok, a reformátusoknál a Ballá, Borbély, Emődi, stb. családok. Az Alsó temetőben többek között a Vicán, a Pataki, a Guba, a Szedlák családok kerültek külön csoportokba. Itt jellegzetes szokásként az említett nagycsaládok férfi tagjait a feleség családjának a sírcsoportjába temették. Magyarázata további kutatásra vár. A kiscsaládi temetkezés nyomai még nagyobb arányban lelhetők fel. A szülők síremléke általában középen, a korán elhalt gyermekeké kétoldalt helyezkedik el. Pl. Református temető - Horhy Ballá család. A Zsidó temetőben a szigorú sorba történő temetkezés miatt ez nem érvényesült. Itt a XIX. század végéig - esetenként később is - még a férjet és feleséget is külön sírba, esetleg egymástól távol temették. Az 1920-as évektől itt is családi sírokat találunk, sőt újabban megfigyelhető, hogy a nagycsalád tagjai is egymás mellé temetkeztek. A gyermek halottakat általában a szülők vagy a nagyszülők sírjába, mellé vagy lábához helyezték el. Csak a Felső róm. kat. és a Zsidó temető régi részén fedezhetők fel külön gyermek sírcsoportok. A kereszteletlenül elhalt kisdedeket a XIX. század elején a felravatalozás után a temetőn kívüli árokba temették. 61 Századunkban ezt a szokást már nem követték. Az izraelita felekezet az öngyilkosoknak csak a sírkert szélén adott nyughelyet. A sírokat legalább két méter mélyre ásták. A Felső temető régi részében áshatták még két ölnél (egy öl: 1,89 m) is mélyebbre, a talajvizes szintet még akkor sem érték el. 62 A padmalyos temetkezés - mely csaknem az egész magyar nyelvterületen ismert Hevesen nem vált hagyománnyá. A padmalyok segítségével oldalüregek révén egyetlen sírba több halottat is el lehetett helyezni. 63 Azonban a hevesi talaj ehhez nem elég kötött, homokos földben az omlás miatt nehezen megvalósítható. A családi sírok sem padmalyos megoldással készültek, hanem külön-külön egyenes falú sírokat ástak közvetlenül egymás mellett. így egy-egy családi sír nagy területet foglal el. Csak az utóbbi 10-15 évben az Alsó temetőben a cigány nemzetiség körében vált szokássá az un. „padion alá" temetés. A sírgödör alját és kb. 70 cm magasságban oldalát téglával kirakják vagy betonozzák, a koporsó letétele után pedig e részt deszkával vagy betonlapokkal fedik le, hogy a föld a koporsót ne érje. 59 SRK. L. RA. VIII. 1/4. 1914. júl. 26. 60 ÖRSI Julianna 1982. 259-260. 61 Can. Vis. 1819.1.1. 62 HML. V-239/2. Képv. test. jkv. 1892. nov. 7. 63 BALASSA Iván 1987.31-32. 279
