Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Berecz Mátyás: „A kápolnai csata hű leírása…” Szöghy István kápolnai plébános feljegyzései 1849-ből

könnyűlovasság hiányában gyakran volt kénytelen olyan lovas alakulatokat - mint például Kompokon vérteseket - felderítésre és előőrsi szolgálatra alkalmazni, melyek ezekre a feladatokra teljességgel alkalmatlanok voltak. A portyázások és a rajtaütések alkalmával a huszárság fölénye vitathatatlan volt, ezzel szemben a nyílt ütközetek lovas tömegtámadásainál a honvédsereg sínylette meg a nehézlovasság hiányát.

17 2. kép. Kápolna és környéke egy 1855-ös megyetérképen. HML. Térképgyűjt. T.256. Az összecsapásról értesülve az osztrák hadvezetés számára bizonyossá vált az, amit addig Schlik jelentései alapján csak sejthettek: a honvédsereg nagy erőkkel Pest ellen szándékozik vonulni. Már másnap, február 19-én megindultak Gödöllő központtal a nagyobb arányú csapatösszevonások,

18 majd néhány napon belül két hadosztály, mintegy 17 ezer fő, Windisch-Grätz személyes vezetése alatt megindult Gyöngyös irányába. A császári fővezér február 24-én Hatvanban, február 25-én pedig már Gyöngyösön tartotta főhadiszállását. Schlik 10 ezer főnyi hadteste ekkor Pétervásáránál állt, készen arra, hogy rövid időn belül a fősereghez csatlakozzon. A honvédsereg a Tárna vonal mentén volt felfejlődőben. A bekövetkező eseményekről Szöghy így ír:

19 „Az előőrök megeggyező értesítéseik nyomán a császári sereg mozdulataiból kivehető lévén, hogy ez egész tömegben Kápolna felé tart, a magyar bátor inkább mint tapasz17 KEDVES Gyula 1992. 46. 18 BORÚS József 1975. 152. 19 Kápolna II. köt. 193