Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Veres Gábor: A népi jogélet tárgyai

játjára, hiszen az legtöbbször az általa készített süteményekhez, kalácsokhoz is éppenhogy elegendő volt. Megjegyezendő a morványkalácsot gyakran fonott vesszőkosárban vitték, annak nagy száma és terjedelme miatt. (4.kép) Az ajándékvivő „hamis tálra" Balatonban is emlékeztek.

31 Ezt úgy készítették a fazekasok, hogy kívülről magasnak látsszon. Belülről viszont lapos volt így csak látszólag fért el sok ajándék benne. A torta századunk első harmadában jelent meg a palóc falvakban. Balatonban az 1930-as évek végére teszik az első olyan lakodalmat, ahová már tortát is sütöttek.

32 A torta, mint lakodalmi sütemény elterjedése időben a cserépedények használatának a visszaszorulásával párhuzamosan történt. A kalácsvitelnél ebben az időszakban, még megtalálható a lapos cseréptál, de e mellet az ipari tömeggyártmányként megjelenő fémtálcák is tért hódítanak. Ezekre a tálcákra karcolták, festették vagy írták a családfő monogramját vagy ha elegendő volt a megkülönböztetéshez, vezetéknevét. Napjainkban a lakodalomba vitt sütemény és a tálca jelölése az aljára ragasztott papírcsíkkal történik, erre a családfő vagy feleségének a neve kerül (Vassné, Kormosné stb.) Annak vizsgálatánál, hogy mióta tart a nevek váltakozó használata ill. az asszonynevek túlsúlya ellentmondásos adatokat találtam. Az adatközlők nagyobb része az 1950-as évek végére teszi az asszonynevek feltüntetését a kölcsön adott tárgyakon. A tor tárgyai és népi jogi vonatkozásaik A temetést követő halotti tor a palócoknál is általános szokás, mind a mai napig. A tort az elhunyt házában rendezik. A meghívottak a legközelebbi rokonok és a temetés szertartásában részt vevők. A torra helyben főztek vagy a rokonok adták Össze a szükséges ételt, süteményt. A gazdasszony halálával változik meg azoknak a tárgyaknak a tulajdona, melyek a háztartásának a részét képezték. Amennyiben idősebb, egyedül élő asszony volt az elhunyt, a teljes háztartása felosztásra került. A tor szerepe jelentős, az elhunyt hozzátartozói ekkor használják utoljára a halott eszközkészletét. Az előkészületek és a tor során „nem illett" az osztozkodásról beszélni, de valamennyi öröklő asszony már ekkor „kinézte magának" azokat a tárgyakat, melyekre a saját háztartásában is szüksége lenne. A háztartási eszközök kicsiny értéket képviseltek, s a vizsgált területen a parasztság körében egyébként is ritkának számító végrendelkezés

33 - a századfordulón az összes eset mindössze 6%-a - ezekre a tárgyakra nem is terjedt ki, szokás szabályozta az öröklés rendjét. Az örökösök a vér szerinti leszármazottak, az elhunyt gyermekei. Az állam törvénye 1840-től az egyenlő osztály elvét mondotta ki. A palócok által lakott településeken még századunk közepén is találkozunk a fiú gyermek előnyösítését szem előtt tartó népi jogi szokással.

34 A lányokat a paraszti birtok életképességének a megőrzése céljából igyekeztek az öröklésből kizárni. A Mattyasovszky Miklós által 1904-ben „palóc jellegnek" nevezett

35 jogi szokással párhuzamosan az ingóságok öröklésére vonatkozó szabályok is léteztek a parasztság körében. A fiú előnyt élvezett a birtok, a ház öröklésénél. A lány viszont 31 VÖ. SZ MORVAY Judit 1955. 55. 32 1939-ben Kormos „Pityi" Béla lakodalmára Ferjencsik Sándor gyárigazgató felesége Borsodnádasdról hozott tortát. 33 BAROSS János 1905.15. 34 ZNAKOVSZKY József 1941. 6. 35 MATTYASOVSZKY Miklós 1904. 3-4. 295