Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

Balassa Iván A BORONA ÉS A BORONÁLÁS BAKÓ FERENC kedves barátom és iskolatársam emlékének A három vontatott talaj megmunkáló eszköz: az eke, a henger és a borona szorosan összetartozik és kiegészítik egymás munkáját. Az első kettőről már írtam egy könyvet il­letve tanulmányt 1 és most ezt az összetartozó egységet kívánom teljessé tenni. A borona elnevezés az egész magyar nyelvterületen ismert jelzővel (fogasborona, vesszőborona) vagy anélkül. Számos vonatkozásban kiegészíti, befejezi az eke munkáját. Ezzel egyengették két szántás között a földet, ezzel törték össze a kisebb-nagyobb hanto­kat, földcsomókat, rögöket. Az elvetett magot ezzel takarták be földdel s ha a kérgesedés annak kikelését nehezítette, akkor boronával járatták meg. Az őszi buja vetéseket megbo­ronálták, hogy annak tavaszi fejlődését elősegítsék. A kapás növényeket (kukorica, krumpli stb.) nem sokkal kikelésük után a gyomok kiirtása érdekében boronálták. A rétek, legelők, lóherések boronálása a gyomok, főleg a moha elvesztését szolgálta. 2 A borona rendkívül hasznos és elterjedt szerszám, ennek ellenére az agrártörténet és néprajzi irodalom sokkal kevesebbet foglalkozott vele, mint az ekével. Ez bizonyítja kie­gészítő jellegét a föld megmunkálásában az ekéhez viszonyítva. Ezt mutatja az is, hogy míg más mezőgazdasági szerszámokhoz, munkákhoz családnevek kapcsolódnak (pl. eke ~ Ekés, Szántó; sarló ~ Sarlós; kasza ~ Kaszás; csép ~ Cséplő; arat ~ Arató; kepe ~ Ké­pes stb.), 3 addig a boronához kapcsolódó családnevet nem sikerült kimutatnom, sem a múltban, sem a jelenben. A fentiek ellenére nagy régiségére utal, hogy sokkal több hiedelem, babona fűződik hozzá, mint akármelyik másik mezőgazdasági szerszámhoz. 4 Szólásokban, közmondások­ban gyakran találkozunk vele. Mindez nagy régiségét igazolja a földművelési gyakorlatban. Története és elterjedése Elterjedése általában megegyezik az ekével, vagyis az Újvilágban a felfedezések ko­ra előtt nem ismerték, éppen úgy, mint Afrika középső és déli részén. Mivel a középkorig nem volt benne maradandó fém alkatrész, de azután is a legújabb időkig csak az írásbeli 1 BALASSA Iván 1973; BALASSA Iván 1991. 2 ML. 1911. 112: KOSA László. MNL. 2/1979:173-176; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 3 KÁZMÉR Miklós 1993. 4 SZENDREY Zsigmond - SZENDREY Ákos 1939. 115. 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom