Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

feljegyzések, illetve elnevezése nyújt valamelyes kapcsolatot korai történetével. Azt tudjuk, hogy a régi Egyiptomban az eke mellett nem fordult elő, mert a nagyobbrészt homokos talajon nem volt rá szükség,

5 bár egyébként minden feltétel (háziállat, vontatás, stb.) rendelkezésre állott. Mikor itt a rómaiak megjelentek, lassan a borona is kezdett terjedni.

6 A homokon a fogas boronát ritkábban alkalmazták, erre a múlt századból magyar vonatkozásban is találunk feljegyzést: „A fogasolás tehát, habár a porhanyó és homokos földeken nem is, de szívós, agyagos és tömött földterületeken nemcsak az őszi vetéseknél, sőt egyéb veteményeknél is ajánlható."

7 A római korban használták a borona mindkét alapformáját. A cratis eredeti jelentése 'rőzsenyaláb, vesszőfonadék, sövény', ami arról tanúskodik hogy a 'vesszőborona' igencsak korábbi lehetett. Később az eredeti elnevezés elhomályosult és a feljegyzések szólnak cratis dentataról, nem hagyva kétséget, hogy 'fogasboronáról' van szó.

8 („Samen protinus, cratesque dentas supertrahunt"). Vergilius M. is megemlékezik a boronáról a Georgicon-ban (1:94): „De sokat használ a földnek az, aki a lomha rögöket kapával széttöri és tövisboronát alkalmaz..."

9 Tudjuk azt, hogy Pannóniában és Daciában az ekét milyen széles körben használták, ezért biztosra lehet venni, hogy rögtörésre és magtakarásra boronát alkalmaztak. Anélkül, hogy a boronára vonatkozó történeti adatokat Európa nyugati partjaitól Kínáig nyomon kísérnénk, fogadjuk el Leser, Paul-nak, a talajművelő eszközök legjobb szakértőjének véleményét, annál is inkább, mert a részletes kutatásokat nagy pontossággal elvégezte: „Theoretically, Europe, Asia and North Africa could not possibly do without them".

10 azt azonban érdemes megjegyezni, hogy ennek a hármas egység (eke-boronahenger) tagjainak súlya nem volt mindenütt azonos a talaj, az időjárás és más körülmények következtében. Nyelvészeti tanulságok a boronáról A magyar nyelvben két azonos formájú, de különböző jelentésű borona szó ismeretes: 1. a felszántott föld porhanyítására szolgáló munkaeszköz; 2. faragatlan vagy durván faragott szálfa. A kettőt az etimológusok más-más szláv szóból származtatják. À bërëna lehetett az eredeti forma és ez a 'gerenda' jelentésű szó"... keveredett a felszántott föld porhanyítására stb. használatos mezőgazdasági eszközt jelentő boronaval." Az azonos hangalakú szó jelentése azonban korántsem áll ellentétben egymással. A fehérorosz területen ismertek olyan boronát, mely egy fenyő lecsonkolt sudara és ebből 30-40 cm hoszszúságú ágak állanak ki. Elébe fogják a jószágot a vékonyabb részéhez és úgy vontatják végig a felszántott földön, hogy a hantokat szétmorzsolja. Azonos névvel tehát azonos tárgyat (szerszámot) jelölnek: 1. gerenda, 2. a föld felpuhítására szolgáló eszköz.

12 5 LESER, Paul 1931. 492, 541. 6 LESER, Paul 1960. 292-297. 7 Gtud. 1840. 83. 8 PLINIUS, С J. 1829. 6. 264. 9 SZABÓ Antal 1932. 34. 10 LESER, Paul 1960. 293. 11 TESZ, EWUng. 12 Minszki Kormányzóság. Materiali po Etnograffi Rossij 1.51; MOLTSCHANOVA, L. A. 1972.218. 216