Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Berecz Mátyás: „A kápolnai csata hű leírása…” Szöghy István kápolnai plébános feljegyzései 1849-ből

mondatokban, kevésnek bizonyult, így részben e miatt a második nap eseményeinek leírása vázlatos, az utolsó mondatok nehezen olvashatóak. A kápolnai csata halottairól készült kimutatás a község anyakönyvének utolsó, számozatlan lapjain található. Az írás jól kivehető, a második és a harmadik sorban néhány szó át van húzva. A leírásaiban a plébános elsősorban Kápolnára és Kompokra, illetve ezek közvetlen környékére koncentrál. Ennek oka a fentebb említett egy oldalnyi terjedelem mellett valószínűleg a korlátozott tájékozódási lehetőségekben rejlett. Ahogy a kápolnai ütközetet taglaló szöveg első soraiban ő maga is írja: „A kápolnai csata hü leírása, amint ezt szemeimmel láttam s' több előkelő férfiaktól hallottam kik az ütközetben jelen voltak. A hely szűke miatt csak rövid vázlatba előadva 6 Hogy a csatáról és annak előzményeiről teljesebb képet kapjunk a szükséges kiegészítések mellett elengedhetetlennek tartottam egy eseménytörténetileg egységes keretbe ágyazni a szövegeket. * * * Heves és Külső-Szolnok vármegye területe 1849 januárjában vált hadszíntérré. PestBuda elestét követően az osztrák fősereg egy hadosztálya Schulzig altábornagy vezérletével Kassa irányába nyomult előre; január 20-án Hatvant, 21-én Gyöngyöst elfoglalva Kápolna felé vonult.

7 Miután jelentősebb ellenállással nem találkozott, január 25-én Miskolcra érkezett, hogy aztán egyesüljön gróf Franz Schlik altábornagy Felső-Tiszánál operáló hadtestével. Határozottabb támadó hadműveletekre az osztrák főerők részéről azonban egyelőre nem került sor. A császári fővezér, Windisch-Grätz tábornagy ugyanis arra tévhitre alapozva, hogy a pártütők katonai összeomlása már csak idő kérdése, a fővárosok elfoglalásával a magyarországi hadjáratot lényegében befejezettnek tekintette.

8 Téves helyzetértékelése következtében a magyar hadvezetésnek maradt annyi ideje, hogy a védelmet megerősítse és az erőket összpontosítva felkészüljön az ellentámadásra. Február közepére, még mielőtt az osztrákok felocsúdhattak volna, a főhadszíntéren tizenegy hadosztály, mintegy 50 ezer fő állt támadásra készen gróf Henryk Dembinski altábornagy

9 parancsnoksága alatt: a Tiszafüred, Miskolc és Eger által határolt háromszögben Klapka György ezredes, Görgei Artúr

10 és Répásy Mihály tábornokok hadtestei, összesen kilenc hadosztály; délen, Szolnok alatt pedig Damjanich János ezredes és gróf Vécsey Károly tábornok hadosztályai." A magyar főerők február második felében lassan kibontakozó támadása, Poroszló Tiszafüred hadműveleti bázissal, Mezőkövesd - Gyöngyös irányába haladt. A főhadiszállását Mezőkövesden tartó Klapka egyik hadosztályparancsnoka, Dessewffy Arisztid ezredes február 18-án Kompokon négy század huszárral rajta ütött az osztrák éldandár előretolt lovasosztályán. A kápolnai plébániához tartozó község anyakönyvében Szöghy tollából az alábbi feljegyzést találjuk az összecsapásról:

12 6 Kápolna II. köt 7 SZEDERKÉNYI Nándor 1891. 404. 8 Magyarország hadtörténete I., 1985. 488.0. 9 BONA Gábor 1987. 132-133. A cikkemben szereplő honvédtisztek nevét a szerző e munkája alapján közlöm. 10 BONA Gábor 1987. 161-162. 11 KLAPKA György 1986. 101. 12 Kompolt III/A köt. 191