Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Berecz Mátyás: „A kápolnai csata hű leírása…” Szöghy István kápolnai plébános feljegyzései 1849-ből
„1849 Februarius 17-kén déli tizenkét és egy Óra közt, Gyöngyös felől mint egy kétszázhúsz emberből álló császári német vasas lovas Csapat, a herczeg Auersperg nevet viselő ezredből Kápolnán keresztül vonulván éjjeli szállásra, Kompokra a Gróf Károlyi György kastélyába mentek hol mind az emberek, mind a lovak számára elegendő kényelmet találtak, s magokat tellyes bátorságba lenni képzelvén, a szükséges vigyázatot, kivált éjfél után, a hajnali órákban úgy elhanyagolták, hogy a kápolnai országút felől csak egy őr vigyázott, ez is csak akkor vette észre, hogy a Szihalomról érkezett magyar, Kóburg, Császár, és Lehel nevet viselő huszárok, számszerint körűlbelől kétszázan jönnek, midőn ezektől reggeli hatodfél órakor egyszerre meg lépetett; ekkor a mieink rajta magyarok hangoztatván, a kászulódó németekre ütöttek, a kastély téré, udvara, kivált a szérős kert, hirtelen csata piaczá válván, s egy negyed órai vívás, lövöldözés, kard csattogás, sürü riváglások után a német Csapat legyőzetett, s közűlök két halott (t:i: egyik közvitéz, a másik az ezred kovácsa,) három iszonyán megsebesítetett, s eszmélet nélkül (kettő közvitéz, a harmadik Fő Hadnagy huszonhárom éves neve Leutersdorf) az ütközet helyén maradtak; többen kaptak sebet, harmintz nyoltz elfogatott, a többi ki merre szaladhatott jutott, negyven ló, több kard, puska, mejvas belől a szentek képeivel ékesítve, német sisak, nyergek birtokába jutottak a győztes vitézek, a magyarok közül három kapott könnyű sebet, egy esett fogságba, Más nap az az Februarius 19-kén az elesett két német, az összegyűlt nagy sokaság késéretében keresztényi szertartással tétettek a sírbaA szöveg utolsó mondata már a későbbi eseményekre utal: „Az 1849-ki Februarius 27-iki Kápolnai csata alkalmával a Kompolti határban Öt ellesett halott találtatott. " Kossuthnak a győztes ütközetről a Közlöny 1849. február 21-i számában kiadott közleménye 13 az ellenség veszteségeit illetően mintegy 50 halottról és 35 hadifogolyról számol be, ezzel ellentétben Szöghy mindössze két halottról és 38 fogolyról tud. Ugyancsak ellentmond a fentieknek Dessewffy február 20-án kelt jelentése, amely az összecsapásban elesettek számát 8 főre teszi. 14 Nehezen hihető, hogy az említett számadatok között lévő feltűnően nagy eltérések magyarázhatók lennének egy egyszerű félreértéssel, vagy a tájékoztatás hiányosságaival. Az, hogy a halottakat máshol temették el, nem tűnik valószínűnek; rajtaütésről lévén szó az efféle időtrabló művelet mindkét fél részéről ésszerűtlen lett volna. Ha elfogadjuk azt, hogy a plébánosnak semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a tényeket elferdítse (Járdán József szavaival élve: „ Ő csak tudja, mennyit temetett"), 15 az ellentmondásra egy egyszerű és a körülményeket ismerve kézenfekvő lehetséges magyarázat kínálkozik. A hadjárat első szakaszában Dembinski legnagyobb gondjai közé tartozott, hogy serege támadó szándékát az ellenség elől a lehető legtovább elleplezze. Márpedig az ehhez hasonló előcsatározások a magyar fővezér szerint éppen az ellenkező eredményre vezetve a hadjárat sikerét veszélyeztethették. 16 így emberileg némiképp érthető, hogy Klapka és vezérkara hadijelentésében, amely a Kossuth-féle hivatalos jelentés alapjául is szolgált, a rajtaütés eredményeit felnagyítva igyekezett a fővezérség szemszögéből ballépésnek számító akciót kedvezőbb színben feltüntetni. Az ütközet leírása kapcsán érdemes megemlíteni azokat az aránytalanságokat is, melyek abban az időszakban a két hadsereget jellemezték. A birodalmi hadsereg 12 huszárezredének döntő része magyar oldalon harcolt, így az osztrák hadvezetés hatékony 13 Kossuth Lajos összes munkái X IV 1953. 494. 14 HAJAGOS József 1998. 38. 15 JÁRDÁN József, kézirat. 47. A szerző Kápolna plébánosa volt az 1960-as és '70-es években. A község történetét feldolgozó kéziratában Szöghy feljegyzéseiről is említést tesz. 16 GÖRGEY Artúr 1988. 357. 192
