Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

a vizet. Az óránként fakadó vízmennyiséget 7,5 akónyira (kb. 4 hektoliter) becsülték.

109 1860-ban Hunfalvy János is ismertette, hogy a város nyugati végén, a Kálvária-hegy közelében, br. Jeszenákné téglavetőjében, a parádi vasgálicos timsós forrásokhoz hasonló kút van, ahol egy kis fürdőt építettek.

110 1863-ban Horner István szerint: „E fürdő nem részesül kellő figyelemben és nem használtatik föl azon áldásos erő, melyet neki a természet adott. '"" 1868-ban az Alojzia fürdőnél lévő kút vizét 3 bőnek mondott forrásból nyerte, s óránként 8 akó volt a vízhozam (1 akó = kb. fél hektoliter), tehát a kútban óránként 400 liter víz gyűlt össze. Akutban összegyűlt gyógyvizet felszivattyúzták, majd fazsilipeken vezették a fürdőházhoz egy felfogó kádba, ahol felmelegítették, s cinből készült csöveken elvezették a fürdőkádakhoz. A fürdővíz hőmérsékletét még kannákból merített hideg vízzel szabályozták. Ekkor a fürdőnél 10 vendégszoba volt, s a fürdő 16 káddal üzemelt naponta reggel 6-tól este 8-ig. Kétségtelen, hogy a fürdő felszereltsége még igen sok kívánnivalót hagyott maga után."

2 1872-ben az Alojzia fürdőt, amelyet gyöngyösi gyógyfürdőnek neveztek, a tulajdonos bérbe kívánta adni 3, 6 vagy 10 évre."

3 1887-ben az egyik hazai fürdőkalauz szerint a helyi jelentőségű Alojzia fürdőház 20 fürdőkabin-káddal és 7 vendégszobával rendelkezett. A fürdővendégek lakást a városban is találtak."

4 Az országos közegészségügyi felügyelő az 1889. augusztusi jelentésében ezt írta: „A gyöngyösi Alojzia című gyógyfürdővel szemben mindazon intézkedések teendők meg, amelyek a gyógyfürdőkkel szemben alkalmaztatnak. ""

5 1909-ben kiadott útikönyv szerint: a Gyöngyöspatára vezető út, a téglaégető mellett van a Csathó-kert, szőlőhegyek és gyümölcsfák által övezett völgyben. A kert híres timsós-vasas gyógyfürdőjéről, amely gyógyhatását tekintve versenyez a parádival. A gyógyulni vágyó fürdőzők a városban laktak, s onnan gyalogsétával jutottak el a kertbe."

6 Az Alojzia fürdő működéséről tudósít 1909-ben Heves vármegye monográfiája is. A fürdő vizét timsós-vasasnak minősíti. A víz színe leülepedés után gyengén kékes színű, s az edény fenekén barnás-vöröses színű üledéket mutat."

7 1913 előtt a város hatósága rézsűszerüen levágatta a meredek Kálvária-partot, hogy ezzel a fürdőt hozzáférhetőbbé tegye az azt gyalogosan felkereső közönség számára. A rézsűsen levágott partoldalakat füvesítették, és díszcserjékkel ültették be. A korabeli fürdőélet fellendülésére utal az is, hogy az egykori Tó utca a fürdőtelepig kiépült, de lökést adott a keresett fürdő a Toka-völgyi villasor elkészüléséhez is."

8 109 TÖRÖK József, 1859. 263. 110 HUNFALVY János, 1860. II. 192. 111 HORNER István, 1863. 91-92. 112 FRANTZ Alajos, 1868. 321. 325-326. 113 Eger, 1871. november 30. 385. 114 BOLEMAN István, 1887. 332. 115 Eger, 1889. szeptember 17. 305. 116 HANÁK Kolos-STILLER János-SZÉKY István, 1909. 63. - A Csathó-kert a volt tulajdonosáról , Csathó Ödönről kapta a nevét. - DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál, 1978. III. 55. 117 BOROVSZKY Samu, 1909. 4-6. 118 MÁRTONFFY Lajos, 1913. 135. 49