Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében
vizsgálatot 1859-ben újra elvégezték a Magyar Királyi Természettudományi Társulatnál. 101 A timsós forrás helyét a XIX. század derekán már Csathó-kertnék. nevezték, s sokan használták fürdőként, bár kiépült fürdőről ez időben nem beszélhetünk. Mégis ezt a forrást az 1852-1855 között készített második katonai felmérés térképén a téglaégető szomszédságában, attól északra „Alaunbad" = timsós fürdő német felirattal jelezték. 102 A gyöngyösi fürdőlétesítés előzményeként a városi tanács 1856. április 16-án határszemlét tartott. A bizottság tagjai közt ott voltak a kórház kiküldöttei is, akik ezen a napon a Csathó-kertet „vizitálták". A kórházat képviselő Koczianovics József gyógyszerész megízleltette a forrásvizet, hogy előterjeszthesse a javaslatát, miszerint érdemes lenne a városnak gyógyfürdőt létesítenie. A jelenlévők ajánlatát helyeselték, de a fürdő megvalósítását pénzhiány nehezítette. 1856. április 18-án a tanács a telek tulajdonosához fordult, aki Jeszenákné gr. Forgách Alojzia volt, s előterjesztették a javaslatot a gyógyfürdőre. Br. Jeszenákné vállalta a fürdő építésének és berendezésének a költségeit, de a fürdő felügyeletét a kórház feladatául szabta, ugyanakkor Jeszenáknénak a kórház egy gyógyszoba fenntartását ígérte. Viszonylag rövid idő alatt a 6 helyiségből álló, vízelosztóval, szivattyú- és gépházzal, valamint az említett gyógyszobával kiegészült épületegyüttest felépítették a Csathó-kertben. A gyöngyösi timsós fürdő mai értelemben vett fürdővé történő építkezési munkáival 1857-ben elkészültek. 103 így nyílhatott meg Gyöngyös első, nyilvános, közhasználati gyógyfürdője, ahol orvosi irányítás mellett a gyógyszobában kezelték a különféle bőr-, bél- és női betegségeket. ,04 A gyöngyösi timsós fürdő nevét az építtető tulajdonosról, Forgách Alojzia grófnőről kapta, aki 1810. október 20-án született, s 1891. február 2-án hunyt el. A grófnő férje volt az a br. Jeszenák János (1800-1849), aki az 1848-49-es szabadságharc idején kormánybiztosként teljesített szolgálatot. 105 Érdekesség, hogy az Alojzia fürdő felépítése után még kb. két évtizedig termelt a fürdő szomszédságában a téglaégető, amelyet 1876 után zártak be végleg. 106 1859-ben, ebben a kis méretű közfürdőben 7 helyiség és 8 kád állt. A fürdőhöz hozzátartozott egy vendégfogadó. A fürdőnek nem volt orvosa, de tervezte a tulajdonos, hogy a timsós fürdőnél alkalmaz azt is. Az a terület, ahol a fürdő és a vendégfogadó állt, elég nagy volt ahhoz, hogy idővel a fürdőt bővíthessék. 107 1859-ben a fürdőt Török József szintén ismertette. Tőle tudjuk, hogy a gyógykút a Kálvária hegy alatti téglagödör közepén volt. Szerinte a takaros fürdőház 10 fürdőszobából állt összesen 13 káddal. A szobákat első és másodosztályúnak sorolták be, aszerint, hogy a kádak vasból és horganyból vagy fából készültek-e. A kádakba közönséges melegített kútvizet vezettek vascsatornákon, s a gyógyvizet igényelt arány szerint adták hozzá. A fürdőhöz vendéglő is tartozott. 108 A kútról tudni véli, hogy az oldalában apró erek formájában fakad a víz, közülük 3 jobban adja 101 HORNER István, 1863. 91-92. 102 Második katonai felvétel. 1852-1855. XXXVI47. térképszelvénye. 103 FRANTZ Alajos, 1868. 321. - Más kortársi publikációkban a létesítés éveként 1858 szerepel. HORNER István, 1863. 91-92.; WACHTEL, David, 1859. 161.; HUNFALVY János, 1860. II. 192. 104 MISÓCZKI Lajos, 1988. 20. 105 BÁRTFAI SZABÓ László, 1910. 640. 106 CSIFFÁRY Gergely, 1996. 113. 107 WACHTEL, David, 1859. 161-162. 108 TÖRÖK József, 1859. 263-264. - Molnár János korabeli vegyelemzését is itt közölte. 48
