Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

fürdőhelyeink látogatottsága tovább nőtt. 1893-ban az 1887. évinél kétszer több vendéget számláltak, összesen 135834 főt. Az ásvány-és gyógyvizek hasznosítása évszázadokra nyúlik vissza. Viszont a megkülönböztetésük csak a XIX. század második felében kezdődött el. Az első világháború után a hazai fürdőügy újjászervezése volt az elsődleges cél, s a törvény az új források feltárását, újabb gyógyfürdők létesítésére helyezte a hangsúlyt. Ez érthető, hiszen a történelmi Magyarország széthullásával a korábbi 224 gyógyfürdőből mindössze 63 maradt az új határokon belül. Magyarországon az 1929. évi fürdőtörvény határolta el egymástól a gyógy- és ásványvizeket, valamint az ivóvizeket.

73 Eszerint az ásványvíz minden literében legalább 1000 milligrammnyi, a talajrétegeken keresztül szivárgó, kőzetekből kioldott szilárd alkotórésznek kell lennie. A gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, amely vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai révén gyógyító hatású. Maradtak még tisztázatlan kérdések. Az ásványvizet csak a vízkivétel (kút, forrás) helyén vagy annak közvetlen közelében szabad palackozni, nehogy az ásványvíz a szállítás során kémiai vagy mikrobiológiai szempontból károsodjon. A különböző rendeletek az ásványvíz fogalmát a felhasználás céljától függetlenül határozták meg, s nem tettek különbséget aszerint, hogy azok a fürdőterápiában, az ivó kultúrában vagy egyszerűen csupán a szomjoltásban hasznosíthatók-e. Az első olyan rendelet, amely már különbséget tett a külső és a belső felhasználás között 1986-ban született meg. A jelenleg érvényben lévő magyar szabvány szerint: az ásványvíz olyan felszín alatt, természetes és/vagy védelmi intézkedésekkel védett víztartó rétegből feltárt vagy nyert, természeténél fogva tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból az emberi egészségre ártalmatlan víz, amelyben éves átlagértékben az oldott ásványianyag-tartalom az 1000 mg Aitert eléri vagy meghaladja. A másikat így definiálják: gyógyvíz olyan felszín alatti, természetes és/vagy védelmi intézkedésekkel védett víztartó rétegből feltárt vagy nyert, természeténél fogva tiszta, mikrobiológiai és kémiai szempontból az emberi egészségre ártalmatlan víz, amely oldott ásványi anyag- vagy gáztartalma következtében gyógyhatású, amely azonban biológiai vízigény kielégítésére nem alkalmas. *** E tanulmányban - Eger kivételével - számba veszem az ásványvizeket, gyógyvizeket és fürdőket. Az egri gyógyvizekkel és fürdőkkel e helyen már csak terjedelmi okokból sem kívánok foglalkozni, másrészt erről részletes monográfia látott napvilágot,

74 míg a többiről nem készült semmilyen fürdőtörténeti összefoglaló. Bélapátfalva. Fürdőház A ciszterciek Háromkútról elnevezett béli apátságát II. Kilit egri püspök alapította 1232. május 16-án. Az apátság a községtől keletre emelkedő Bélkő nyugati lábánál helyezkedik el a kőbányához vezető út mellett. A nevezetes 3 forrásnak a Mária-, Salátásés a Névtelen-forrás neveket adták.

75 A 3 forrás a Bélkő lábánál tört a felszínre. E forrá73 FARKAS Károly-FRANK Miklós-SCHULHOF Ödön-SZÉKELY Miklós, 1962. 78. 74 Lásd: SUGÁR István, 1983. 75 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál, 1969. 523., 528. 44