Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

alakuló művészbarátságokról. Bár mindkét önéletrajz öregkori visszaemlékezés a vidám ifjúságra, mégis számos fontos adatot, nevet, eseményt tartalmaz. Bepillantást nyerhetünk általuk az olaszországi művészeti életbe, a magyar művészek kapcsolataiba, szokásaiba, tevékenykedésébe. A korízlés kívánalmainak megfelelően, az akadémiai tanulmányok befejeztével, legtöbb művészünk felkereste Olaszországot, hogy látásmódját, ismereteit szélesítse, művészetét továbbfejlessze. „Ezzel tettek koronát tanulmányaikra és ez az útjuk avatta őket a közvélemény szemében is valóban művésszé. " Oda utasította őket az atyáskodó irodalom - mely maga is nagyrészt olasz mintákra épített -, valamint a Rómában nevelkedett egyházi mecenatúra

33 mellett az egyre magasabb igényeket támasztó világi mecénások is. Akinek szerencséje volt, annak sikerült megszereznie támogatóitól azt az összeget, amibe egy itáliai tanulmányút került. De sokan saját erejükből, olykor az iparos vándorlegényekhez hasonlóan gyalog tették meg az utat, míg az ígéretek földjére, az örök városba eljutottak, hiszen az út végső célja Róma volt. Barabás így írt erről önéletrajzában: « Másnapi...] beállított hozzám Beniczky, mindenáron rábeszélt, hogy maradjak Velencében, s csak később menjek Rómába[...] Ma is áldom a sorsomat, hogy ez így történt, mert a velencei tartózkodásom sokkal üdvösebb volt, mintha egyenesen Rómába siettem volna. Nagyon sokan mennek Rómába anélkül, hogy tudnák miért. Magam is azt terveztem, mert Rómát kiáltották ki a művészet Mekkájának, mivel ott van a Vatikán nagy szoborgyűjteménye és Rafael sok compositiója. De ami a festészetet illeti, a velencei iskola magas színvonalon áll[...] »

34 Aztán Rómába érve is inkább praktikus dolgokról - szálláskeresésről, megrendelések utáni járkálásról, találkozásokról - ír, mint a város szépségéről. Nem úgy mint Kovács, akit lenyűgözött a város hangulata. Velencei, pisai, firenzei tartózkodása után « [...]az Örök Városba Rómába, ifjúságom álmai eldorádójába indultam, hogy a halhatatlanok világraszóló műveiket eredetiben láthassam s tanulmányozhassam. Róma rendkívüli benyomást tett reám, a világbíró római classicus épületeinek romjai bámulatba ejtettek nagy mérvű terjedelmeik és részleteinek annyi erőt kifejező formái által; a Forum Romanum, Capitolium, Septimus Severus diadalível...] sat.»

1,5 Lyka Károly harmincnál több művészt említ,

36 akik megjárták e csodálatos dél-európai ország földjét, Bíró Béla

37 viszont már csak magyar festőből több mint negyvenet sorol fel a múlt század eső feléből Itáliában. A Rómába, Velencébe, Firenzébe, Nápolyba és más vidékekre utazó művészek sorát a XIX. században még az 1803-ban a Genovában időző Dorffmeister József István (1764-1810) nyitotta meg, kit 1815-ben Kisfaludy Károly (1788-1830) követett, valamint néhány ismert kedves, hangulatos akvarellje miatt említést érdemel Balassa Ferenc (1794-1866) a 20-as évek elejéről, de a legnépesebb társaságot a harmincas évektől az olasz és a magyar forradalom kitörése közötti szűk húsz évben találjuk ezen a földön. A magyar művészek sem Velencében, sem Rómában nem alkottak szervezett csoportot és nem csatlakoztak szorosan egy művészegyesülethez sem, hanem leginkább magá33 BITSKEY István 1996. 34 BARABÁS Miklós 1998.105. 35 KOVÁCS Mihály 1992.30. 36 LYKA Károly 1981. 171-188. 37 BÍRÓ Béla 1954. 531-548. 356