Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

nyosan éltek és dolgoztak. Velencében néhányan beiratkoztak az akadémiára,

38 de olyan szervezett együttműködésről sohasem volt szó, mint például a Rómában dolgozó francia akadémista művészeknél, kik a Pinción lévő Villa Mediciben kaptak helyet, vagy a Casa Bartholdiban közösen munkálkodó, külön szigetet alkotó német nazarénusok esetében. „Honfitársaink élvezték a szabad római életet, magas művészi programot nem tűztek maguk elé, festettek arcképet, szentképet, magyar történelmi kompozíciót, tájképet és népi életképet, közben szorgalmasan másoltak a képtárakban és vállaltak minden munkát, amivel életüket fenntarthatták. "

39 Általában jellemző volt, hogy az Itáliában tanulni vágyó külföldi művészek elsősorban nem az olaszokkal, hanem egymással keresték a kapcsolatot, így a népes német és osztrák művészkolónia tagjai közül sokan kerültek ismeretségbe, sőt barátságba az ott tartózkodó magyar művészekkel, akiket legtöbbször már a bécsi akadémiáról is ismertek. így a német művészek 1812-1847-ig működő víg kedélyű „Ponte Molle Társaságának" nem csak német, hanem a Rómában élő francia, orosz, lengyel, angol, skandináv és magyar művészek is tagjai lehettek. Népes, tanulni vágyó fiatalság gyűlt össze azonban a hazájából 1832-ben Itáliába vándorolt id. Marko Károly (1791-1860) körül, kit oly nagyfokú tisztelet övezett, hogy a firenzei akadémia tanársága mellett a velencei és az arezzói, valamint 1840-ben a pesti Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta.

40 Firenzében és a Villa Appegiben nem csak a magyar, hanem olasz művészeket is szívesen látta műtermében, kiket ellátott tanácsaival és a természet tanulmányozására biztatott. Az 1830-1848-ig terjedő időszakban olyan neves festőkkel találkozhatunk Olaszországban, mint Kozina Sándor (1801-1873), ki József nádor ösztöndíjával 1829-ben érkezett Rómába és közel öt évig élt Itáliában.

41 Id. Marko Károly 1832-től élt és működött itt élete végéig, alkotásaival igen nagy hatást gyakorolva még az olasz művészet alakulására is. Barabás Miklós 1834-35-ben tett körútján Velencében Beniczky Lajossal (1804-1880 k.), Rómában Markóval tartott fenn mélyebb kapcsolatot. 1840-ben érkezett Henrich Ede (1819-1885),

42 ki 22 évig élt és dolgozott itt, majd 1842-ben Kovács Mihály (1818-1892), 38 Velencében nagy vonzóerőt jelentett a „Regia Accademia delle Belle Arti". Beniczky Lajos az 1830-as években hosszú ideig konzervátora, majd igazgatója volt, ki 1843-ban hagyta el Olaszországot. Barabás nála lakott. Barabással együtt másolta az akadémia remekeit Kozina Sándor. A közel egy évtizeddel később Velencében időző Kovács így ír az akadémián tapasztelt légkörről: „Velencében - megismerkedtem Liparini jeles történeti festesz Akadémiai Tanárral, a'ki egészen más viszonyban állott tanítványaihoz mint a bécsi zopfok, ugy bánt velők mint atya a gyermekeivel, jó szó jó tanáccsal, szívesen mutatott nekik a mit ő tudott, ugy megszerettem ezen derék művészt, hogy szívesen maradtam volna érette Velencében. De a többi tanárok is collegiális viszonyban voltak növendékeikkel, a'mi nekem egész új világ volt. A másik tanár, Grigoletti is igen derék képíró volt; ettől volt kiállítva „a Két Foscari" nagyban merész ecseteléssel!...] A Velencei képző művészeti Akadémia Igazgatója akkoriban Beniczky Lajos magyar genre festesz volt, csudáltam hogy magyar embert tettek oda Directornak, de a Gróf Reviczky kormányzósága eléggé megmagyarázta ezen lehetőségetf...]" In: KOVÁCS Mihály 1992.28-29. 39 BÍRÓ Béla 1954. 538. 40 Tagságát „A mostanáig használt perspektivikus hibákról" címú értekezése alapján nyerte el. In: BODNÁR Éva 1991.29. 41 BÍRÓ Béla 1954. 542. 42 BÍRÓ Béla 1954. 543.,.545.; Kovács Mihály 1847-en egy szép arcképet festett róla: olaj vászon 62x51 cm (Eger, Dobó István Vármúzeum, Ltsz.: 55.313.) 357